|
|
...
Bár regémben kalandos sorsod éled,
két partod koldusszegényként kanyargat.
Nincsen számomra virágos szegélyed.
Ha elposványulsz, mocskot tár föl aljad.
Mégis, a szívem elszorul, ha nézlek,
ó, hegyicsermely,
csengésed úgy neszez fel,
mint múltat idéző emlékezések;
mi szé... |
2010-03-18 17:45:47 |
|
|