|
 |
|
|
"Szeretem, ahogy a felkelő Nap hajnalban vörösre festi az ég alját, ahogy az énekes madarak dalba kezdenek, ahogy az első sugarak megsimítják az arcomat. Szeretem az első esőcseppek koppanását a porban, és a hópelyhek táncát a sarki szélben. Az eső tiszta illatát, amit a levegőben hagy, a jég csillogó fehérségét. Szeretem a Nap illatát a bőrön, és a száradó r... |
| 2009-12-17 22:02:53 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... Olümpiász társnőivel együtt a keresztelőkápolnában várta. Ezekkel a szavakkal vett búcsút tőlük: ,,Gyertek, lányaim és halljátok! A pályafutásomat befejeztem; valószínűleg nem látjátok többé az arcomat. Egyet azonban kérek tőletek! Egyikőtök se hagyja el megszokott szeretetszolgálatát! Ha másvalakit rendelnek majd a helyemre, úgy hajoljatok meg előtte, mint János előtt! Az Egyház ... |
|
|
| 2009-12-17 08:46:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... betölteni a szobát.
Már Te voltál a polcokon,
a falak körül,
a szőnyegeken,
felemelkedtél és
körbe lebegted lazán
ölembe ejtett kezem,
és megérintetted arcomat.
Fülemben hallottam lélegzeted ritmusát
és ez a lélegzet
az élet dalává vált bennem.
Az asztal fénylett még kicsit,
ahogy lapján megcsillant valami,
ott felej... |
| 2009-12-16 17:14:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... napsugár.
Kíváncsi tán, hogy mit csinál
Ez a fakó, bús madár.
Fényt derít a szürkeségbe,
Csillog, villog, csalogat -
Úgy szeretné földerítni
Búbánatos arcomat.
Maradj csak kint, jó napsugár,
Hirdesd másnak a tavaszt -
Bús szívembe ragyogásod
Jókedvet már nem fakaszt.
Elkomorul a kis sugár,
Re... |
|
|
| 2009-12-15 22:10:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A Holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most... |
|
|
| 2009-12-15 20:16:40 |
|
|
|
|
|
|
|
... hazánkat
hagytuk gubanckezeknek,... |
| 2009-12-15 08:08:06 |
|
|
|
|
|
|
|
... hallani lehetett a tél vonítását is a kéményben, hol feketeség van, éjszaka, s a szél azért huhog be rajta, mert a sötétségben száguldó elkárhozott lelkek mondani akarnak valamit.
Arcomat ilyenkor a tűz felé fordítottam, mert melegében és világosságában semmi sötét rejtelem nem volt, de gondolataim tovább rohantak a széllel, széles nyárfás utakon, hideg patakok partján,... |
| 2009-12-14 06:43:26 |
|
|
|
|
|
|
|
... veszíthetek.
De kábultan az ölelésben, már ott
A tüskék újra nőni vágytak,
S most itt állok... |
| 2009-12-13 19:46:27 |
|
|
|
|
|
|
|
... ez alkalomból verset írt egy kis tükör hátuljára:
A császárnő szolgálójaként tömjént égettem,
hogy illatosítsam gyönyörű ruháimat.
Most, csavargó koldusként,
arcomat égetem,
hogy a Zen világába léphessek.
Amikor érezte, hogy földi zarándokútjának végére ért, egy másik verset írt:
Hatvanhatszor szemlélték ezek a szemek
az ... |
| 2009-12-13 18:37:22 |
|
|
|
|
|
|
|
... víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A Holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most... |
| 2009-12-12 16:58:38 |
|
|
|
|
