|
 |
|
|
Magyar szívemnek
Miért kell nekem csendben törölni
ártatlan arcomat? Leborulni,
bűn-mocsokhivalkodók előtt?
Miért kell bennem, bennem nőni
a föld fájdalmainak? Idő
előtt sírva-ríva, gyászolva,
énekelve nyújtani vigaszt!
Kicsi földem, drága földgolyóm:
Miért fáj nekem a könny, a só,
lelked sóhaja? Vérsejtjeim
miér... |
| 2009-12-12 09:38:29 |
|
|
|
|
|
|
|
... taszítja,
az égi kékség ráncot vet fölöttem,
apró neszek s apró szöszök repülnek
a fák közt, merre verset írva jöttem.
2.
Szavak érintik arcomat: kökörcsin, -
suttogom, - s te csillogó, te kankalin,
Szent György virága, Péter kulcsa te!
hullámos folt az árok partjain!
S ha elvirít... |
|
|
| 2009-12-11 17:27:17 |
|
|
|
|
|
|
|
... táncot rajzol a falra.
Csendben, lágyan újra és - újra
felsír a dallam,
Halkan dúdolom,
elindul egy könnycsepp az arcomon,
A többi gyorsan követi,
a só az arcomat égeti,
Szívem egyre hevesebben ver,
lassan mozdulok a dalra,
Lelkem megtelik zenével,
táncolok én - és a gyertya fénye,
Mely a vágyról szól,
hogy egyszer találk... |
| 2009-12-11 12:16:58 |
|
|
|
|
|
|
|
... láthattam magam,
Ahogy a lapok felfordultak.
Láttam mikor boldog voltam,
S azt is mikor szomorkodtam,
Láttam a boldog mosolyomat,
S a szomorú, könnyes arcomat.
Most itt hever az egész életem,
Minden mosolyom, s minden könnycseppem,
Minden, mit valaha gondoltam, s tettem,
S mindaz, mit valaha is szerettem.
... |
|
|
| 2009-12-10 12:18:12 |
|
|
|
|
|
|
|
Hányan meghaltak már
akik szerettek engem!
és szívükben őriztek engem.
Hány énemet ismerték, mit én
már elfeledtem, hány arcomat, ki
sokféle voltam, de sok formában
hiánytalanul egy. Sorra elmennek,
s mindenik belőlem is elvisz valamit.
S mire én is meghalok
már csak töredék leszek
megfejthetetlen. Sorsom értelme
elfoszlik holt... |
|
|
| 2009-12-09 17:42:09 |
|
|
|
|
|
|
|
Török Sophie
MÚLANDÓSÁG
Hányan meghaltak már
akik szerettek engem!
és szivükben őriztek engem
Hány énemet ismerték, mit én
már elfeledtem, hány arcomat, ki
sokféle voltam, de sok formában
hiánytalanul egy. Sorra elmennek,
s mindenik belőlem is elvisz valamit.
S mire én is meghalok
már csak töredék leszek
... |
| 2009-12-08 20:04:40 |
|
|
|
|
|
|
|
... víztükörre.
Néhol csobban a víz, a sás halkan susog,
Mégis úgy tűnik, nincsenek is zajok.
Olyan nyugodt, békés, idilli ez a táj.
A lelkem ennyi szépségtől szinte fáj.
Szomorú arcomat az ég felé emelem,
A holdat keresi fáradt tekintetem.
Hányszor sírtunk át együtt az éjszakát?
Hányszor zokogtam el a lelkem bánatát?
Most... |
| 2009-12-07 21:58:12 |
|
|
|
|
|
|
|
... nevemet kiáltoztad,
A távolból egy hang szól, s egyre hangosabb.
Én halkan súgtam: "Itt vagyok"
Ám remegő hangom elcsuklott, te nem hallhatod.
Felpillantok az égre, arcomat a zápor áztatja,
-"Szerelem!!!" - a távolból valaki szüntelenül ezt harsogja.
Érzem közeledik hozzám, mindjárt ideér,
Ám engem a halál szorítása hamarosan elér.
S akkor m... |
| 2009-12-07 15:35:46 |
|
|
|
|
|
|
|
... ...
Töltött, - aztán poharát a világosság felé tartotta s merengett. - Ittunk és hallgattunk.
- Hát, - tudja, - mégis csak! ... kezdette ... - s aztán arcomat vizsgálgatta vagy egy pillanatig ... - Na tudja, - szánta el magát végre, - hiszen minden rendben is volna ... - Csak ezek az ostoba szellemek, - h... |
| 2009-12-06 20:12:11 |
|
|
|
|
|
|
|
... kormányoztam, hogy lehetőleg kijussak az áramlatból.
Déltájban, mikor a nap pályájának tetőpontjára hágott, hirtelen úgy éreztem, hogy délkelet felől egy kis egy kis szellő csapja meg arcomat. A hűvös légáramlat új erőt öntött a szívembe, különösen akkor, amikor másfél óra múlva rendes széllé erősödött. Akkor már én iszonyú távol voltam a szigettől, és ha az idő csak eg... |
| 2009-12-05 14:55:20 |
|
|
|
|
