Keresés: belereng, Gebhardt Nóra versei II., Alföldi Géza - Tanár Úr Egyszer..., Varjú Zoltán , Bennem élsz..., Bennem élsz, Szenteste..., Varjú Zoltán: Bennem élsz, Horváth Imre – Derengés, Hortobágyi életképek, Alföldi Géza: Tanár Úr Egyszer . . ., , Gebhardt Nóra versei II., hogy immáron utoljára, Gyermekek sírnak, asszonyok félnek, Az égbolton világítanak a fények, Vadászgépek lámpái villognak, Tankok lánctalpai mindent eltipornak, Belereng a föld s az emberek szíve, Az életnek többé nincsen színe, Elsötétült minden, hullanak az emberek, Másodpercenként durrognak a fegyverek, Félelem honol minden lélekb, Alföldi Géza - Tanár Úr Egyszer..., égnek, S ugyanaz a madárdalok varázsa., Huszonegy éve!... S most innen távol, Idézem s hívom Önt a multak távolából, S átordítom száz kilométereken át,, Hogy belereng az ég, a nap is lángol:, Tanár Úr! Igen is van magyar ég, fák, S magyarul virágzik a magyar virág., Még a magyar ökör nézése is más, S mások, de mások a magyar bikák!, Varjú Zoltán , sóhajod., Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán,, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán., Megölel lágyan, amint a fülembe cseng..., felráz miképpen alant a föld is belereng!, Felém néz a tekinteted, annak csendes óceánja,, körbe éri testem a kéken izzó lángja., A hullámai bennem az egekig felérnek,, ahogy rajtuk szárnyalok, bárh, Bennem élsz..., sóhajod., Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán,, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán., Megölel lágyan, amint a fülembe cseng..., felráz miképpen alant a föld is belereng!, Felém néz a tekinteted, annak csendes óceánja,, körbe éri testem a kéken izzó lángja., A hullámai bennem az egekig felérnek,, ahogy rajtuk szárnyalok, bárh, Bennem élsz, sóhajod., Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán,, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán., Megölel lágyan, amint a fülembe cseng..., felráz miképpen alant a föld is belereng!, Felém néz a tekinteted, annak csendes óceánja,, körbe éri testem a kéken izzó lángja., A hullámai bennem az egekig felérnek,, ahogy rajtuk szárnyalok, bárh, Szenteste..., Emőke:, Szenteste..., , Szikra lobban, Száz szív dobban , Fenyőfa díszeleg, Mindenki tiszteleg , Kis gyertya ég, Ragyog az ég , Egy csengő halkan cseng, Az ág is belereng , Selymes hó hull, A szó halkul , Lelki a pillanat, Ezernyi gondolat , Szemekbe tűz, Mi egybefűz , K, Varjú Zoltán: Bennem élsz, sóhajod., Hozzám szól a hangod annak édes bársonyán,, belém karol gyönyörű szép selymes ritmusán., Megölel lágyan, amint a fülembe cseng..., felráz miképpen alant a föld is belereng!, Felém néz a tekinteted, annak csendes óceánja,, körbeéri testem a kéken izzó lángja., A hullámai bennem az egekig felérnek,, ahogy rajtuk szárnyalok, bárho, Horváth Imre – Derengés, Horváth Imre – Derengés , , A katonás nyárfasor tiszteleg., Ki az, ki jön? Az utca belereng, és, szétfröcskölve a sűrű, friss tejet,, szamárkocsin bedöcög a derengés., 1940, [kep] http://kephost.com/images/2017/04/26/Derenges.jpg [/kep], Hortobágyi életképek, biz lóra termett, Bajsza kipödörve, igen nyalka termet. , A nemes paripa fut, s habzik a szája, Kezes egy jószág ez, jól illik alája... , Míg a ménes nyargal, s belereng a róna, Nem tudja a csikó - ő is lesz matróna. , Most vágtassál te mén, a széllel szabadon, Mert majd a csikósok betörnek egy napon! , Lóvásárba visznek, s nézik, Alföldi Géza: Tanár Úr Egyszer . . ., égnek, S ugyanaz a madárdalok varázsa., Huszonegy éve! . . . S most innen távol, Idézem s hívom Önt a multak távolából, S átordítom száz kilométereken át,, Hogy belereng az ég, a nap is lángol:, Tanár Úr! Igen is van magyar ég, fák, S magyarul virágzik a magyar virág., Még a magyar ökör nézése is más, S mások, de mások a magyar bikák, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd