... imádság
Anna-Maija Raittila után finnből
Minden reggelre még üresebben,
minden reggelre új fallal szemben,
melyen át soha nem láthatok,
régi erőmtől cserbenhagyottan,
mint kemény-nyakú Pétered, mostan
a Te üllődön vagyok.
Minden túlkedvestől szakíts el, kérlek!
Vond el a földtől, és nyisd meg a fénynek,
a láthatatlannak... |
