Az én Mamámnak csak szürke, kopott kabátja volt,
mert gyermekeiért reggeltől estig robotolt:
Mikor megfáradva munkából mégis hazatért,
ágyára lerogyva, egyetlen pohár vizet kért...
S ha ráköszöntött a nyugtot ígérő éjszaka,
tárva volt a friss levegőt árasztó ablaka,
hogy így gyűjtsön energiát a buzgó holnapnak,
amitől félárván maradt gyermek... |
