... az este és soká él a remény,
mit táplál hiány, szép emlékeim tavain.
Soká szeretném szerelmesen nézni, élő
megvakító szemed, mint ha koldus kérne
csendben, elmotyogva baját, lennék félő,
rettenő őre, ha bús tekintetet cserélne.
Te perceket akarsz, én nem elégszem
napok, hetek, évek sokszorosával sem,
felfedem, eléd tárom vágyam... |
