... -
s két szemed égszínkék boltozatján -
nagy, fehér szivárványhidat vittél -
S most, jaj, ijeszt a kép, amit látok:
egy lehulló korai virágot.
Szemedben ím elragyognak a fények,
elnyeltek volna tátongó mélységek?
Hisz az egyetlen út járható volt,
hol nem téptek zord, viharos szelek,
de valamit könnyen elvesztettél,
bűnös... |
