|
 |
|
|
Juhász Gyula: BETEG KUTYA
Úgy néz reád, mint a szótlan fájdalom
És vánszorog a ragyogó napon.
Szeméből csöndes panasz sír feléd,
Keresi részvéted tekintetét.
Tebenned bízik,úrban a hívő,
És kínjait eléd teríti ő.
A mindenség poklában didereg,
Juhász Gyula: BETEG KUTYA
Úgy néz reád, m... |
| 2011-12-14 04:06:56 |
|
|
|
|
|
|
|
... fénylik
Szemed s örvénylik
Mélabús mélye, zöld szakadék
S mélyén beteg zsarát
Rezgeti sugarát
Halódva s példázva a bús szenvedélyt.
Így jó! - veled!
Mindent feled
A szív: időt, bút, kínokat, szeretve!
Ujjamon át,
Míg szorítva fon át,
Csorduljon szerelmem minden kis eredbe!
Így, így egekbe
Lágy... |
|
|
| 2011-12-13 21:36:50 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Ez a magyaroknak mindjárt pártját fogta,
Mert Magyarországot egyszer beutazta,
S ekkor Magyarország jámborlelkü népe
Igen becsületes módon bánt ővéle.
El sem feledte ezt a szerecsen király:
Azért a magyarok védelmére kiáll,
S a tatár császárral, kivel jóbarát volt,
Kiengesztelésűl ily szavakat váltott:
"Kedves jóbar... |
| 2011-12-13 15:00:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... te,
A földnek égnek legjobb angyala?
Egészen más az, amért engem néha
Kisértetes halványság színe fed;
Én egy szellemnek vagyok martaléka,
Mely meg-meglátogatni nem feled.
Hiába kérem, hasztalan esengek,
Hogy hagyjon el, hagyjon magamra már;
Kérlelhetetlen, siket ő! nem enged,
Talán örökké vissza-visszajár.
Sok... |
|
|
| 2011-12-13 14:56:04 |
|
|
|
|
|
|
|
... földhomályon,
Halld meg a sovár szűt, égi ideálom
Tiszta kebele.
Jőj le bájaidnak szép gazdagságában,
Jőj egy pillanatra, túlvilági
lény!
Jőj, ez árva lét hogy elfeledve légyen,
Hogy szelíd ölednek enyhe édenében
Idvezűljek én.
Hervadok, teérted hullanak virágim,
Mint a gyenge rózsa nyári hév... |
|
|
| 2011-12-13 11:54:24 |
|
|
|
|
|
|
|
Borúnak éjjelén, derűnek hajnalán
Feléd siet remegve bús
Pillantatom, mindig feléd, arany kalász
Hazája, boldog róna, hol
Csókolva ölelkeznek Csepe mezőivel
Dunánk ezüst hullámai.
Áldás malasztja rám felőled nem lebeg,
Csak egy kemény atya átkait
Zúgják fülembe a nyargaló fuvalmak, oh
Ezer tövissel hinteni... |
| 2011-12-13 11:44:13 |
|
|
|
|
|
|
|
Alkonyi harangszó
szárnyal a táj felett,
nap rózsaszín arca,
búcsúzón integet.
Falura, mezőre,
az éjnek leple hull,
égen a sok csillag,
mécsesként, mind kigyúl.
A sápadt fényű hold,
felszökken az égre,
halv... |
| 2011-12-13 10:54:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Szent borzalommal nyujtom ím feléd
Nem földi kéjtől reszkető kezem,
S enyém vagy-e? valóban az enyém?
Nem álmodom-e? félve kérdezem.
Ó nem, nem álom! hallom hangjaid,
Az andalító édes hangokat,
És arcaidnak látom líljomát,
És itt pihensz, hol hév szivem dagad.
Mennyit nem küzde a balsors velem,
Mig valahára mégis engedett,|... |
| 2011-12-13 09:15:53 |
|
|
|
|
|
|
|
Költői ábránd volt, mit eddig érzék,
Költői ábránd és nem szerelem.
Mert meggyógyult e szív, amely úgy vérzék,
És nem maradt a sebnek helye sem.
Ha szerelem lett volna keblem hullámzása,
Időknek multával sem nyúgodt volna el.
Vad ár e szenvedély; amerre medrét ássa,
Sodor magával s végre belehalni kell.
Most értem én csak e szilaj foly... |
| 2011-12-13 09:06:27 |
|
|
|
|
|
|
|
A hajnal csendesen ébred,
mikor esküt teszek érted.
Teérted szép kék szemedért,
ajkad rózsás mosolyáért.
Szívem szavát viszi feléd,
hajnalt igéző csendes szél.
Futva súgja, szeretlek én,
halld meg a szerelem ölén.
Halld meg, vedd át édes ízét,
csók lángját, mely örökké ég.
Lobog hol ajkunk összeér,
némán ... |
| 2011-12-12 22:56:41 |
|
|
|
|
