Keresés: felmorajlik, Teremtő pünkösdi vihar, Robinson , Dsida Jenő versei ( 3 ), x, szeretettel, Függőség, Dsida Jenő: Robinson, Pécsi Éva, Oláh György: GörögtűzXII.rész, Robinson, , Teremtő pünkösdi vihar, szívet és határt., Nyomában átok, pusztulás... S az ember, sírva nézi, mit dalolva kaszált., Felzúg belül és rombadől a lélek,, szétválnak régi, hűséges kezek,, felmorajlik felettünk és pehelyként, messze repülnek a házfedelek., Ha jön, rémítő hírnöke gyanánt, sötét fellege száll szemétnek, pornak,, s amikor elment, nyög a föld, s az, Robinson , tán a halál! , És áll, csak áll a tenger partján,, háta mögött a zord sziget,, kúszó liánok, sötét erdő, -, és kémleli a nagy vizet. , A kék habok közt felmorajlik, valami zsongó halk remény,, s a Magány foglya térdre hull, a tenger sivár fövenyén. , A láthatatlan messzeségben,, melyet már annyi álma rótt,, megérez és k, Dsida Jenő versei ( 3 ), tán a halál!, És áll, csak áll a tenger partján,, háta mögött a zord sziget,, kúszó liánok, sötét erdő, -, és kémleli a nagy vizet., A kék habok közt felmorajlik, valami zsongó halk remény,, s a Magány foglya térdre hull, a tenger sivár fövenyén., A láthatatlan messzeségben,, melyet már annyi álma rótt,, megérez és körü, x, -Füzesi Magda , VIHAR UTÁN, „A kék habok közt felmorajlik, valami zsongó halk remény...”, (Dsida Jenő: Robinson), Mert teremtettél, mindétig eveztem, Folyónak mondott végtelen vizen., Nem szűkölködöm immár semmiben,, Uram, tekints rám, ne kívánd a vesztem., Robinson-gazdag kincseim csodálom:, Fejem alatt egy kopo, szeretettel, hatalmas, meleg test ölel körül. Vadul dobog a szívem; hallom, hogy a szél vadul cibálja a nyekergő fákat. A fenyves sötét katonái utat adnak és hajbókolnak, ahogy átúszunk közöttük. Az ég felmorajlik, félelmetes hangú harsonák hirdetik az őszi csodát., III., Most itt ülök, fent a Hold-tó partján. A halak néha ki-kidugják a fejüket, a kos békésen legelészik. A , Függőség, operációsrendszer, Mit már nem használ ember, min már nem fut a kernel, Csak van, csak létezik, de működni nem képes, Mikor felkelek bekapcsolom, s ő negédes, Hangon felmorajlik, s nem is szól többet, Csak zúg a fülembe, s halkan töpreng., Iszok egy kávét, s persze mellé a cigi, Közben nézem a tájat, s gondolnék egy picit, Szebb dologra, hogy jól in, Dsida Jenő: Robinson, tán a halál! , És áll, csak áll a tenger partján,, háta mögött a zord sziget,, kúszó liánok, sötét erdő, -, és kémleli a nagy vizet. , A kék habok közt felmorajlik, valami zsongó halk remény,, s a Magány foglya térdre hull, a tenger sivár fövenyén. , A láthatatlan messzeségben,, melyet már annyi álma rótt,, megérez és k, Pécsi Éva, levegőt., , , xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx, , .......[kep]http://a5.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-snc6/9724_1068500651375_4131772_n.jpg[/kep], Pécsi Éva - Utóirat, Átlépek a , Oláh György: GörögtűzXII.rész, Kicsoda? Az a szélhámos! Mi közöm hozzá, hozzanak maguknak cigányt, ahonnan akarnak... Nem mégy sehova, füstös! Nekem húzod! Érted!, A pincér megrökönyödve bámul rá. A kávéház felmorajlik, mindenki odafordul. Vékei csak tovább üvölt:, --- Mit? Még ő mer parancsolgatni! Egy ilyen hitvány, férges jellemű..., A hátsó asztalok mögött e pillanatban Barcza , Robinson, tán a halál!, És áll, csak áll a tenger partján,, háta mögött a zord sziget,, kúszó liánok, sötét erdő, -, és kémleli a nagy vizet., A kék habok közt felmorajlik, valami zsongó, halk remény,, s a Magány foglya térdre hull, a tenger sivár fövenyén., A láthatatlan messzeségben,, melyet már annyi álma rótt,, megérez és kör, , ,KiNeHagyd, Ki Ne Hagyd