... valami
leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy
ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny
sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb
rövidebb ideig, a szerint, hogy mekkora bennünk a romantika.
Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint
halk szavú r... |