... öreg fa törzsén,
L ehetne belesimulni az időtlenségbe,
E lveszni a mindenség kéklő tengerén.
K önnyű testtel, lélektelenül
T úljutni a taréjos, zúgó habokon,
E lengedett kézzel, csukott szemmel
L eugrani a trapézról, álmodón.
E nnyi kéne csak, lélek nélkül élni, hogy
N e zúzzon a valóság vaskesztyűs ökle,
Ülni egy kék hegyen, s messze... |
