Heves esőcseppek verték a kis ablakot,
De bent az öreg házban már senki sem lakott.
A bútorokon por lapul, és csend lett már az úr,
A kis szobára sötétség, és némaság borul.
Az asztalon egy lámpa áll, és egyre arra vár,
Hogy a kopott ajtón újra kattanjon a zár.
Hogy belépjen a szobába egy őszes vén apó,
És nyomában egy hajlott hátú kendős vén a... |