|
 |
|
|
... falát,
Ma összebújunk szépen a szivedre,
Mint anya szívére a kis család.
Ma nem fáj úgy, hogy sok vágy semmivé lett,
Mióta messzehagytuk falaid,
Hogy prózává hervasztotta az élet
Gyermekkorunk tavaszi dalait,
Hogy gyakrabban láttunk tövist, mint pálmát,
S hogy hajunk is már itt-ott szürkülő,
Mint hogyha ifjúságunk arany álmát
Bús e... |
| 2022-03-01 05:16:24 |
|
|
|
|
|
|
|
... mondani tudja: enyém!
Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtva
Szűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;
Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,
S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.
Enyhet adál! az ölő vad kínok örömtelen ifja
Leggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá.
?, 1840.
... |
|
|
| 2018-06-01 05:13:27 |
|
|
|
|
|
|
|
... kezdett,
s robajjal zúgott le az ár,
eddig a mezőt hófehéren
takarta be a bús halál.
Sárba tiporva rothadt fű,
gyász boritá a réteket,
mindent az ősz szele hervasztott
és elűzte az életet.
S míg egy fakult füvet kezemben
finom, holt porrá morzsolok,
gondolom, hogy mind hasonlóak
a halandó ember-sorsok.
Mint aszott f... |
| 2018-03-30 15:59:21 |
|
|
|
|
|
|
|
... kezdett,
s robajjal zúgott le az ár,
eddig a mezőt hófehéren
takarta be a bús halál.
Sárba tiporva rothadt fű,
gyász boritá a réteket,
mindent az ősz szele hervasztott
és elűzte az életet.
S míg egy fakult füvet kezemben
finom, holt porrá morzsolok,
gondolom, hogy mind hasonlóak
a halandó ember-sorsok.
Mint aszott f... |
|
|
| 2018-03-20 13:30:35 |
|
|
|
|
|
|
|
... rokonokra, barátokra és ismerősökre, hősökre és áldozatokra.
Nem véletlen, hogy éppen november első napjai a közülünk eltávozottaké. Utolsó díszeit a kertek még ontják, ha nem hervasztotta le a korai fagy a virágokat. Betakarjuk velük a sírokat. Pompázzanak ott, míg lehet. A gyertyák esti fénye, kísérteties lobogása, a rokonok, ismerősök találkozása a hantok felett, hal... |
|
|
| 2017-10-29 19:59:59 |
|
|
|
|
|
|
|
... család.
Ma nem fáj úgy, hogy sok vágy semmivé lett,
Mióta messzehagytuk falaid,
Hogy prózává hervasztotta az élet
Gyermekkorunk tavaszi dalait,
Hogy gyakrabban láttunk tövist, mint pálmát,
S hogy hajunk is már itt-ott szürkülő,
Mint hogyha ifjúságunk arany álmát... |
| 2017-10-10 04:24:25 |
|
|
|
|
|
|
|
... rokonokra, barátokra és ismerősökre, hősökre és áldozatokra.
Nem véletlen, hogy éppen november első napjai a közülünk eltávozottaké. Utolsó díszeit a kertek még ontják, ha nem hervasztotta le a korai fagy a virágokat. Betakarjuk velük a sírokat. Pompázzanak ott, míg lehet. A gyertyák esti fénye, kísérteties lobogása, a rokonok, ismerősök találkozása a hantok felett, hal... |
| 2016-11-01 20:45:08 |
|
|
|
|
|
|
|
... boldog költözésre.
A keskeny csónak visz a menny
túlsó partjára sebesen.
Áldjuk az örök éjszakát,
áldjuk az örök álmot.
Melengetett a napvilág,
hervasztottak a gyászok.
Nem csábít többé messze táj:
Atyánkhoz mennénk haza már.
Otthonra már úgysem lel itt
hűségünk és szerelmünk.
Ha a hajdankort megvetik,
a... |
| 2016-05-02 18:38:55 |
|
|
|
|
|
|
|
... kezdett,
s robajjal zúgott le az ár,
eddig a mezőt hófehéren
takarta be a bús halál.
Sárba tiporva rothadt fű,
gyász boritá a réteket,
mindent az ősz szele hervasztott
és elűzte az életet.
S míg egy fakult füvet kezemben
finom, holt porrá morzsolok,
gondolom, hogy mind hasonlóak
a halandó ember-sorsok.
Mint aszott f... |
| 2016-03-09 21:00:05 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... végtelen szürkeség uniformisában, amelybe nem jó magyar sorsotok kényszerített. A legszebb tavaszotokat pörkölte le és szárította ki négy iszonyú nyár, a legszebb álmaitokat és vágyaitokat hervasztotta és tarolta négy vérszüretes Ősz. A könyvekre gondoltam, amelyeket ott kellett hagynotok az öreg Múzeumban, melynek lépcsőjén legszentebb elődötök, Petőfi Sándor annak idején talpra ... |
| 2016-01-01 16:48:57 |
|
|
|
|
