|
 |
|
|
Harcos Katalin: Még...
Még számon érzem ajkad melegét,
még bőrömet perzseli forró kezed.
Még nyelvemen élvezem a szád ízét.
Még itt vagy egészen, s én ott vagyok veled.
Még mindig látom szemed sugarát,
hangod fülemben még szerelmes ének.
Még a testemben itt fészkel a vágy...
sóvárgom, hogy ölelj, és ölelnélek.
Mé... |
| 2010-11-14 18:30:37 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Szívemre ölelem
Fakul a nap, ezüst kévéket lövell.
Termékeny szeptembert követve jön el
színorgiával a bágyadt október
s én szívemre ölelem.
Míg néhanap hűs reggelbe öltözöm
vörösen-sárgán-bíboran rám köszön
párába burkolt fáink közt az öröm,
s én szívemre ölelem.
Tudom, te vagy. Elérhetetlenséged... |
| 2010-11-14 18:29:49 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Boldogság
Reggel van. A boldogság hozzám simul.
Máris karjába vesz a drága...
és míg az éjszaka tűzlángja kimúl
reménybe burkol, örömbe zárva.
Ülök, s robog a busz alattam, -
szürkén, álmosan suhan a táj még...
csak motor berreg, ajtó kattan,
s szívemben gyűlik nem várt ajándék.
Látod, a boldo... |
| 2010-11-14 18:28:51 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Időn át...
Évszakok úsznak át az időn,
vak árnyak karcsú táncot lejtenek.
Mesét susog a létünk, amidőn
rám olvadt karjaid ringva rejtenek.
Vacogó fagyból csicsergős tavasz,
majd perzselő nyárból elmúlás int nekem,
de itt vagyok, s te is velem maradsz.
Jöhet bármi, ha fogod a kezem.
Lásd, kéken úsz... |
| 2010-11-14 18:23:18 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Add a szád
Van, hogy fáj élni, de muszáj...
míg bukdácsol az árva lélek,
kínban fetreng a szív, a száj
hallgat, csak a könnyek beszélnek.
Létünk hervatag virága
megtépázott gyökérujjakkal
kapaszkodik a világba,
s perlekedik a makacs múlttal,
mert utánunk nyúlt egy árnyék
beszennyezve a fényes jele... |
| 2010-11-14 18:22:16 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Kötéltánc
Billegve inog talpunk alatt,
úgy tart meg a szakadék fölött
ez az árva kötéldarab,
mely szédítő magasba szökött.
Mint a szerelem,
jaj, így tart ég és föld között.
Le ne less! A mélység még leránt.
Bátran lépj, hibáznunk nem szabad.
Csak előre nézz, a szemembe, rám.
Ne gyötrődj, a semmin tedd túl... |
| 2010-11-14 18:21:13 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Ha...
Ha sose' lett volna kit szeretnem,
és csak azt tudnám, mi a magány,
ha most nem volna kire emlékeznem,
hogy hiába éltem, akkor sem mondanám...
de így, szerelmekkel a hátam mögött
jobban fáj, hogy magányosak napjaim...
vad, szenvedélyes emlékek fölött
bánt, hogy nem ölelhetnek téged karjaim.
Ha nem ér... |
| 2010-11-14 18:18:44 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Nézd, Veled leszek...
Nap leszek, sugárzó reggeleken.
Vörösben játszó mesés csoda.
Ott leszek minden napkezdeten,
s leszek estéid bíboralkonya.
Langy eső leszek nyári délután.
Simogatom borongós homlokod,
mosdatlak tikkasztó hőség után,
aszályban, lásd, enyhülést hozok.
Mezőkön fű leszek lábaid a... |
| 2010-11-14 18:17:49 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Még várlak...
Minden óra és perc közelebb hoz.
Még várlak. Hiszem, hogy megérkezel.
Talán ehhez a rőt alkonyathoz
te adsz majd színt, amíg beléveszel.
Súgom magamnak: sokat ne várjak,
hiszen enyém volt annyi minden más:
család, gyerekek, munka olyan mód
ahogy teljesüve szinte már csodás...
De a verőfé... |
| 2010-11-14 18:06:10 |
|
|
|
|
|
|
|
Harcos Katalin: Nyúlj át a semmin!
Első idegenséged rég elfoszlott,
találkozásunk béna percei
tovatűntek.
Valamikor rést vájtál csendemen
és utat törtél a dermedtségben
felém.
Napfényt hoztál, s álmos
telemben
rád nyitottam vágyaim tavaszát,
hogy láss, érezz, ismerj, szeress
meg!
Fogd hát a kezem, és kísérj a ... |
| 2010-11-14 18:05:04 |
|
|
|
|
