|
|
|
... bekényszeríttették a TSZ-be. Amint az utolsó tehenet, a lovat is a kiscsikóval, elhajtották a közösbe. Teherautóra pakolták az ekét, boronát, mindent. Ott maradtak a gazdasági épületek kifosztva, üresen. Mikor elmentek az apja nem szólt semmit. Csak ült a gyújtóst aprító tőkén és mereven maga elé bámult. Aztán elindult a padlásfeljáró felé. Felment. Felakasztotta magát a mesterger... |
2022-12-20 20:30:45 |
|
|
|
|
|
|
... világon
FÉNYBEN ÚSZOTT, MOST KOLDUS SZEGÉNY!
Fényben úszott,
Most koldus szegény!
Kifosztottan áll az élet peremén
Se háza,se vágya eltűntek már
Kezéből az idő homokot szitál
Elmúlt az élet, perget... |
|
2022-05-16 20:00:29 |
|
|
|
|
|
|
... könnyeim.
BETEGEN
Fekszünk, mint harctéren sebesültek...
Álmaink kifosztva menekülnek...
Nincs erő, csak jajgatás az élet...
Emlékek közt sírdogál a lélek...
... |
2021-04-09 22:00:11 |
|
|
|
|
|
|
... büszke paripád.
A természetnek minden elemét
Te megaláznád, hogy szolgád legyen,
Ostromlod dölyffel az ég istenét,
Hogy te légy úr a földön és egen.
S kifosztva mindent, mi utadban áll,
Nagy haramják és tudósok faja,
Már vágyad itthon kincset nem talál
S világgá széled gyilkosid raja.
Felfegyverkezve ég villámival... |
|
2020-05-04 20:15:21 |
|
|
|
|
|
|
... iszonnyal,
Mert szemem láttán pusztul el miattam;
Kinek, amim volt, tékozolva adtam,
S most mégis rág, és sírva szegzi le,
Hogy koldus lett, hogy nincsen semmije;
Aki kifosztott, és akit kifosztok,
Kivel napjaim külön kicsi poklok,
De aki mellett egy-egy ritka percben
Haláltalanná, teljessé növekszem;
Mellette, ki - bár félem és g... |
|
2020-03-22 22:45:14 |
|
|
|
|
|
|
VARGHA GYULA VERSEI
Vargha Gyula (Káva, 1853. november 4. - Budapest, 1929. május 2.) statisztikus, költő, műfordító, a jog- és államtudományok dokt... |
2020-02-27 22:00:51 |
|
|
|
|
|
|
... mind a vén
Mihaszna tél kezén.
Bíz ez nem a legjobb gazdálkodás;
De hát, hiába, ős szokás!
Tavasszal kezdhető megint elül,
De míg a sor reákerül:
A természet, kifosztva, téli
Szegénység napjait csüggedten éli.
Mint tönkrement nemes tanyája,
Oly elhagyott erdő, mező;
Nap nem mosolyg a puszta tájra,
Még jó, reá fátyolt a köd ha ... |
2020-01-21 22:00:06 |
|
|
|
|
|
|
... felel.
Miért nem hallod, mit oly búsongva mondok,
s miért nem enyhül szíved ily szó hallatán?
Talán mit ígértem, csekély adomány,
hogy önmagamról teérted lemondok?
Kifosztva állok, mindent elvesztettem,
s mégsem élek úgy, mint szegény koldusok.
Mert míg titkon rólad álmodozhatok,
nem érzem magam addig elveszettnek.
... |
2019-12-13 15:15:27 |
|
|
|
|
|
|
FARKAS ÁRPÁD
Farkas Árpád (Siménfalva, 1944. április 3. -) Kossu... |
2019-07-18 21:00:19 |
|
|
|
|