|
|
|
Kurucz Marina
Netnő
/Koboldka verse/
Kérem a jelszót és mehetünk,
A világháló mindent befont.
Útlevél helyett elég a klikk,
Billentyű vált a korok között.
Cipőtalpakat bár nem koptat,
Óceán mélyén, sétány a part.
Fáklya helyett monitor a fény,
Mozgásszegény bütyök a sarc.
Segít már a net a ... |
2012-03-12 18:10:30 |
|
|
|
|
|
|
Koboldka: Út és kereszt
Elkorhadt álmokat őriznek út menti fák,
Kígyóként tekergő rozsdamart fémpántlikák.
Göcsörtbe hajolva, jött vagy tán ment volna...
Jövője szétszórva, terem sok új bucka...
Elporladt vágyakat emelget kő és kereszt,
Kanyargó utakon mementó sosem ereszt.
Villámló fékvihar, majd csenddel ... |
|
2012-03-12 10:58:13 |
|
|
|
|
|
|
... csenddel eltakar...
Csillámló égi kar felkarol, vár, akar...... |
2011-11-01 16:38:58 |
|
|
|
|
|
|
Elkorhadt álmokat őriznek út menti fák,
Kígyóként tekergő rozsdamart fémpántlikák.
Göcsörtbe hajolva, jött vagy tán ment volna...
Jövője szétszórva, terem sok új bucka...
Elporladt vágyakat emelget kő és kereszt,
Kanyargó utakon mementó sosem ereszt.
Villámló fékvihar, majd csenddel eltakar...
Csillámló égi kar felkarol, vár, akar...... |
|
2011-10-31 22:00:44 |
|
|
|
|
|
|
... e... |
|
2011-10-27 10:31:52 |
|
|
|
|
|
|
... h... |
2011-10-27 10:30:40 |
|
|
|
|
|
|
Kurucz Marina/ Koboldka/
.................. Őszülő
Gesztenyegyűjtés idejére lehűlnek a reggelek,
Zsebbe bújik már a kezünk, ködsálakat tereget.
Még küzd a barna a zölddel, pirosodik a levél,
Darázsfelhő szőlőlét csapol, vackol a kisegér.
Füsttakarót húz a ház magára kémények alól.
Gőzparipája a nyárnak em... |
2011-01-30 12:40:37 |
|
|
|
|
|
|
... ég... |
2010-12-11 09:18:52 |
|
|
|
|
|
|
Koboldka: Őszülő
Gesztenyegyűjtés idejére lehűlnek a reggelek,
Zsebbe bújik már a kezünk, ködsálakat tereget.
Még küzd a barna a zölddel, pirosodik a levél,
Darázsfelhő szőlőlét csapol, vackol a kisegér.
Füsttakarót húz a ház magára kémények alól.
Gőzparipája a nyárnak emlékkönyvbe lovagol.
Kontyából lefosztva, harasztcsiz... |
2010-11-02 20:09:54 |
|
|
|
|
|
|
KM Koboldka
Könny és mosoly
Vasszemű láncokat vonszolunk
Bilincset vert ránk a múlt
Ahogy az évek monoton múlnak
A szép is megfakult
Feldereng még egy-egy mosoly
Néha egy gondtalan nevetés
Programozott nyüzsgó hangyaboly
De mostanra taszító közeledés
S ha átjön a rácson a remény
Lehetne tovább élni boldogan
Emelem lá... |
2009-03-27 19:50:59 |
|
|
|
|