|
|
|
Lenny---nagyon szeretem
... |
2018-03-05 12:36:35 |
|
|
|
|
|
|
... A laboreredmények egy átlagembernek nem sokat mondanak - esetleg csak azt, hogy magas vagy alacsony az érték. Most elolvashatod, melyik mire utal.
Ha valaki kézbe veszi a laboreredményét, elsősorban arra figyel, hogy hány érték tér el a normálistól. pedig nem árt tudni azt sem, hogy melyik érték mire utal.
Fontos megjegyezni, hogy a laborvizsgálati eredmények... |
2018-03-04 23:07:36 |
|
|
|
|
|
|
Akkor is várj
Akkor is vívd meg a harcod,
ha úgy érzed nincs tovább,
ha fáradt lábad megremeg,
akkor is menj tovább.
Akkor is várj, ha megtörik
már benned a varázs,
ha úgy érzed, hogy nem izzik
már szívedben parázs.
Akkor is várj, ha elválaszt
most tőled száz határ,
hiszen néha egy mosoly is
egy néma bizt... |
2018-03-04 15:25:20 |
|
|
|
|
|
|
Majd sírsz te még
Majd sírsz te még, ha őszi alkonyatkor kínzó kételyek közt egyedül maradsz,
s nem érzed többé ujjam simítását, hogy a fájdalmaid csillapuljanak.
Majd kellenék még, ha hűvös éjszakákon egyedül dideregsz paplanod alatt,
s nem lesz majd senki, ki hozzád simulva esténként egy kis boldogságot ad.
Majd jössz te még. De akkorra a k... |
2018-03-04 15:20:24 |
|
|
|
|
|
|
Czeczei Péter
Magyarokhoz
Magyarokhoz száll e fohász.
Dicső szent nép, értetek.
Könyörgésem hozzátok szól
ereimben véretek.
Sok ezer év gyötrelmei
megszállások vad kora,
szíveinkben nyomot hagyott
üldözőink ostora.
Viharvert hős, büszke magyar!
Mik voltak a terveink?
Miért akartunk Kárpátokat?
Miről ... |
2018-03-02 14:58:26 |
|
|
|
|
|
|
...
Szomorúfűz:
A remény lángjai...
fehér dércsipkések a fák
fagyos a föld, a hajnal didereg
szürke a horizont felettünk
a lélek is szürkeségben lebeg
a tél emlékei még kísérnek
halottak még a kertek
szemünkben a
remény lángjai gyúlnak
újuló dallamok szárnyalnak
a végtelen rónán át vándorolnak... |
2018-03-01 21:12:13 |
|
|
|
|
|
|
...garbage... |
2018-03-01 13:46:34 |
|
|
|
|
|
|
|
...k CsakPointerKépek... |
2018-02-28 22:35:11 |
|
|
|
|
|
|
Sajó Sándor
VAGYUNK MÉG MAGYAROK
Vagyunk még magyarok,
Szomorún, titkon álmodók,
Kik, olykor-olykor összebújva,
Levetjük lelkünk álruháját,
Megoldjuk nyelvünk bús bilincsét,
S halk szárnyalású szóra nyitva,
Beszélni kezdünk minmagunkról,
Sokszázados sok szenvedésről,
S elmondunk mindent, ami fáj...
Megülünk... |
2018-02-26 18:03:16 |
|
|
|
|