|
 |
|
|
... nézett.
Most látta meg kitárt - karú árnyékát szívbe fájón,
amint keresztül feketült s elnyult a messzi tájon.
Vállára vette szomorún a mérföldes keresztet.
A Nap lehullt, a föld kihült és alkonyodni kezdett.
Az éj sűrű volt, mint a sár, az ember lába gyúrta,
nem tudta azt sem merre jár s rálépett a tejútra.
Vállán vonszol... |
| 2010-04-02 05:28:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... hol nem volt előtt s után,
Kezdetben volt a Lélek: hideg, magányos árny.
Bujdosott a semmiségben, csüggedten, céltalanul,
Szárnya vágyódva csapott föl s kinlódva ujra lehullt, -
Valami zúgott, de nem a tenger, valami villant, de nem a fény,
Sötétség ült a mélyben, sötétség a mélység szinén.
S a lélek, a magányos lélek sirt s görcsként teke... |
|
|
| 2010-03-30 18:14:58 |
|
|
|
|
|
|
|
... el.
Puszillak: Zsóka
Egy ibolyáról
(Gulyás Pál):
Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...
De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt... |
| 2010-03-29 18:40:56 |
|
|
|
|
|
|
|
... a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, a fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:
Istenem, milyen szép...
És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy, rozsdás lakat.
Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragy... |
|
|
| 2010-03-28 21:37:52 |
|
|
|
|
|
|
|
... hire sincs a télnek...
Csak az én telem nem ily mulandó.
Csak az én halálom nem halandó.
Akit egyszer én eleresztettem,
az a madár vissza sohse reppen.
Lombom, ami lehullt, sohse hajt ki...
Óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!
Barátaim egyenkint elhagytak,
akikkel jót tettem, megtagadtak;
akiket szerettem, nem szeretnek,
akikért... |
|
|
| 2010-03-27 19:14:05 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható... |
| 2010-03-27 18:00:13 |
|
|
|
|
|
|
|
... ajtók,
nem ismeri fel igazi Urát,
ki korbáccsal tisztítja templomát...
S mint lázadónak, legméltóbb helye:
városon kívül a gyalázat hegye.
Évezredek múltán lehulltak a falak,
a kapuknak már csak romjai beszélnek.
S az örökkön Élőt hirdetik a szelek,
zengik, hogy boldogok, akik Őrá várnak,
jövetele előtt híven kaput tárnak.
... |
| 2010-03-27 16:07:39 |
|
|
|
|
|
|
|
Egy ibolyáról
(Gulyás Pál):
Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára didereg... |
| 2010-03-26 16:03:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... ibolyáról
"Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az é... |
| 2010-03-26 06:58:54 |
|
|
|
|
|
|
|
Gulyás Pál
Egy ibolyáról
"Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...
De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt!
S ... |
| 2010-03-25 23:08:06 |
|
|
|
|
