|
 |
|
|
... leget,
Égő erdőt, kigyúlt eget;
De gőggel álltak fenn a fák,
És mosolygott minden virág,
Nem rezzent senki fel a vészre,
A száraz fű se vette észre,
S a lázas törpe láng lehullt,
Elfáradt, és a földre ült,
Lobbant még egy-kettőt szegény,
S meghalt a moha szőnyegén.
Nem látta senki más, csak én.
Neked..-Kics... |
| 2007-03-31 21:16:39 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... vagy. Hiszen én... |
| 2007-03-22 16:11:55 |
|
|
|
|
|
|
|
... zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól sik! Az én időm örök!
Vidd hervad... |
| 2007-03-17 07:30:53 |
|
|
|
|
|
|
|
... érintsük erővel
beszéljünk hozzá hangtalan mesét
ne féljünk próbálni forró ölelést,
hiába ordibál a múlt
mert egyszerre minden más lett:
a fák levele lassan mind lehullt
s velük a szabályok, velük a múlt
szabadok vagyunk a fák alatt!
nem szól senki, nem figyelnek szemek
nem követik életünk elmúlt életek
szabadok vagyunk, Te meg én!... |
| 2007-03-16 08:00:05 |
|
|
|
|
|
|
|
... sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el ... |
| 2007-03-14 00:08:39 |
|
|
|
|
|
|
|
... csúnya alakja lesz. A legnagyobb meleget is elbírja, télen viszont 12-15°C elegendő neki.
Gondozás:
nyáron egyszer egy héten öntözzük, télen mikor levelei elszáradtak és lehulltak, nem szükséges öntözni csak 2 hónaponta, akkor is alulról, és nagyon kevés vízzel. Vastag törzsében vizet tárol, úgyhogy nem fog "szomjan halni".
Átültetni tavasszal kell, mikor a ... |
| 2007-03-07 00:32:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... zokogott, mivel mosolyra lágyult
szemed szemem előtt és ajkad ajkamon,
mivelhogy sugarát üdvözült főmre szórta
örökké fátyolos világú csillagod,
és nyaradból lehullt egy gyenge szirmu rózsa,
amelyet életem árja elringatott,
most azt mondhatom az időnek, míg tovább száll:
- Vágtass, ha jól sik! Az én időm örök!
Vidd hervad... |
| 2007-02-24 17:27:42 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... vakmerőén nekivágott a levegőnek, hogy felrepüljön a napba. Csakhogy a nap tüze megolvasztotta a viaszt, amellyel Daidalosz a szárnytollakat odaragasztotta, s így a tollak egymás után lehulltak Ikarosz karjáról. Most már két puszta karjával csapkodott a levegőben, de nem bírta tovább fenntartani magát. Remegő ajakkal kiáltozta atyja nevét, de hiába: men... |
| 2007-02-22 18:26:22 |
|
|
|
|
|
|
|
... az emlékek a kedvesek?!
Hol vannak az órak mik elrepültek?
Hol vannak a könnyek mik megszépültek?
Átfolyik az éjszaka a boldogság korlátain
S én csak ülök - lehulltak szárnyaim.
Átsuhan a magány az együttlét felett,
Elküldöm e verset most könnyeim helyett.
Hiányzol! Hiába minden csalóka kép!
A te arcod még most is oly szé... |
| 2007-02-20 00:29:23 |
|
|
|
|
|
|
|
... hol nem volt előtt s után,
Kezdetben volt a Lélek: hideg, magányos árny.
Bujdosott a semmiségben, csüggedten, céltalanul,
Szárnya vágyódva csapott föl s kinlódva ujra lehullt, -
Valami zúgott, de nem a tenger, valami villant, de nem a fény,
Sötétség ült a mélyben, sötétség a mélység szinén.
S a lélek, a magányos lélek sirt s görcsként teke... |
| 2007-02-17 16:02:39 |
|
|
|
|
