... kék patája,
lehelletében párnám szőtt virága,
sötét szeme rajtam pihen puhán.
Magát se félti és engem se szán:
egy sejtelem az élete-halála.
Mit lépte megkuszál, a holdsugár
mellette szinte durva mint a sár,
és hozzá képest él a szoba vágyva.
S ahogy testetlen mámor magtalan,
oly egykedvűn, bámészan elsuhan
ártatl... |
