|
 |
|
|
Az első hó
Ma leesett az első hó
Tisztán, fehéren, üdén, frissen.
A tenyeremben megpihenve ült meg
S csodálkozva néztem: Uram Isten
Mily közös sorsunk van !
Az embernek, és hópehelynek.
Ha földre hullunk, sárrá válunk
Megtiporják tisztaságunk.
Hullunk, esünk csendesen, hófehéren.
S ha megnyugszunk egy-egy meleg tenyéren|... |
| 2010-01-07 16:50:56 |
|
|
|
|
|
|
|
... feledve
csak sírva is nevetve
csak sírba is temetve
csak csókokat rabolva
csak veszetten vadulva
csak könnyedén, csak játszva
c... |
|
|
| 2010-01-04 20:54:36 |
|
|
|
|
|
|
|
... rajtatok;
És hogy véreteket akarva, derűsen hullassátok.
Hogy hajnalban szárnyra kelt szívvel ébredjetek, és hálát adjatok az új napért,
mely szeretetre virrad;
Hogy délben megpihenve a szeretet mámoráról elmélkedjetek;
Hogy az est leszálltakor hálával menjetek haza;
S ha nyugovóra tértek, ajkatok azért mondjon imát, akit szerettek; dalotok őt dicsérj... |
| 2010-01-03 12:13:27 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... Bennünk v... |
|
|
| 2009-12-27 18:24:16 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... rögtön feltűnt neki, s képzeletében már látta is felöltöztetve a szoba sarkában. Ott is volt a fa egy kis beszögellésben, évszázados fenyők oltalmában. Két csapásra kivágta, majd kicsit megpihenve belakmározott tarisznyájából, amelyet anyám varrt neki, s elindult visszafelé. A megindult hóesés betemette a nyomokat, s bizony iparkodnia kellett, hogy sötétedésre visszaérjen. Baljós ... |
|
|
| 2009-12-24 12:44:03 |
|
|
|
|
|
|
|
TÉLAPÓ
Hull a hó, hull a hó
pihe puha bársony.
Megpihenve száll le
egy fenyőfaágon.
Csilingel az ezüstszán
Hét szarvas húzza.
Rajta ül a Télapó
ki a puttonyt hozza.
Sebesen száll a szán
ablaktól ablakig.
Minden gyermekhez
betér még hajnalig.
Puttonyába,hogy mi van
senki sem sejti.
Tar... |
| 2009-12-05 02:19:21 |
|
|
|
|
|
|
|
...
TÉLAPÓ
Hull a hó, hull a hó
pihe puha bársony
Megpihenve száll le
egy fenyőfaágon.
Csilingel az ezüstszán
Hét szarvas húzza
Rajta ül a Télapó
ki a putt... |
| 2009-12-04 14:23:10 |
|
|
|
|
|
|
|
... ki átkelsz énrajtam, tekints reám!
Én vagyok az, kinek köveiből házadat építed,
szobraidat faragod.
Én vagyok az út vándorlépteid alatt.
Napsütötte lankáimon megpihenve
hegy-völgyeim látványa nyugtat,
bérceimre hágván feltárul a szemhatár. Szikláimon sólyomfiak bontogatják szárnyukat,
Meredélyeim virágcsodákat oltalmaznak Rengetegeim vadak... |
| 2009-12-02 20:32:02 |
|
|
|
|
|
|
|
... még, kérlek még!
Testünk indái egymáshoz simulva,
Megszűnik ég, Föld, tér s idő.
Önfeledt vágytáncban suhan,
Mint viharrá korbácsolt szellő.
Fejem megpihenve nyugszik válladon,
Sejtjeimen borzongás futkos még.
Simogató, becéző szavaidtól
Lassan, lassan megnyugszom én.
... |
| 2009-12-01 19:36:24 |
|
|
|
|
|
|
|
... fátylat szövögetnek
És bút és gyászt és sejtést egybeszőve
Ráterítik a titkos jövendőre.
Rabmódra húzni idegen igát,
Álmodva rólad: büszke messzi cél,
S meg-megpihenve a múlt emlékinél,
Kergetni téged: csalfa délibáb!...
Csalódni mindig, soha célt nem érve,
S ha szívünkben már apadoz a hit:
Rátakargatni sorsunk száz sebére
Önámítás... |
| 2009-11-29 04:54:15 |
|
|
|
|
