... titkon álmodók,
Kik, olykor-olykor összebújva,
Levetjük lelkünk álruháját,
Megoldjuk nyelvünk bús bilincsét,
S halk szárnyalású szóra nyitva,
Beszélni kezdünk minmagunkról,
Sokszázados sok szenvedésről,
S elmondunk mindent, ami fáj...
Megülünk erdők néma árnyán,
És bánatunktól ittasultan
Oly hangos jajra csordulunk,... |
