| Szív némaság, eltitkolt mélységes szenvedés, amikor nem segíthetnek, magad maradtál a végtelen térben,fázok s mégis ordítnanék szavakat; mondantokat de a félelem betapasztja a szám, ál mosoly, hamis emberek mennyien elárultatok és mennyire elfelejteném de szenvedek tovább és boldogsággal rejtem el a hatalmas sebet ami szívemen tátong. A zeném lassan elhalkul, nincs kedve tobább muz... |
