|
 |
|
|
... alvó lány mocorogni kezdett, félig oldalt fordulva odafúrta magát a sóbálvánnyá merevedett fiú nyakába. Felébredni nem ébredt fel, de halk nyüszörögésbe fogott, érthetetlen nyelv szavait motyogva.
Fernando babonázva hallgatta, kezét pedig, ha a másikkal húzza, sem tudta volna elvenni a lányról. Ahogy amaz oldalt vackolta magát, meztelen combjai az övéhez dörgölőztek, cs... |
| 2007-08-06 21:56:54 |
|
|
|
|
|
|
|
... alvó lány mocorogni kezdett, félig oldalt fordulva odafúrta magát a sóbálvánnyá merevedett fiú nyakába. Felébredni nem ébredt fel, de halk nyüszörögésbe fogott, érthetetlen nyelv szavait motyogva.
Fernando babonázva hallgatta, kezét pedig, ha a másikkal húzza, sem tudta volna elvenni a lányról. Ahogy amaz oldalt vackolta magát, meztelen combjai az övéhez dörgölőztek, cs... |
|
|
| 2007-08-02 19:37:34 |
|
|
|
|
|
|
|
... most már le is nyomja a kilincset.
- Petra...? - néz vissza rám a fiú.
- Igen?
- Tegezhetlek?
Csodálkozva nézek rá. Hiszen ma tegezett. De azért válaszolok. Motyogva.
- Tegezhetsz. Persze. Tegezhetsz.
Utolsó mosolya a legnapfényesebb. Arca teljesen kivirul. Csókoltam azt az arcot. Az enyémhez ért. Kezembe fogtam. Nem tudom levenni róla a sze... |
| 2007-04-20 11:06:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... vetnek
az árnyak lent, s fény a magasban -
Itt térdeplek, törten-tudatlan.
Uram! lehet, hiába kérlek,
imámmal Hozzád föl nem érek,
mondom mégis, mondom magamban,
sírva-motyogva, szakadatlan,
őrlődve-veszve bánatomban:
(kegyelmezz-uram) apa voltam.
Mondd, kit tudhatni jó apának;
kétségeim szavadra várnak.
Jó kertészké... |
|
|
| 2007-04-07 22:52:06 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... feltápászkodott a tévé elől és elvonult aludni. Újabban viszont rendszeresen kivárta a sportösszefoglaló végét, amikor tudniillik a helyes totó-tipposzlopot ismertetik. Ilyenkor magában motyogva viharos sebességgel megindult a szobája felé, ahol utána még hosszú percekig égett a villany. Apa számára nem okozott különösebb intellektuális kihívást, hogy megfejtse: középső fiacskája ... |
|
|
| 2007-01-21 11:50:48 |
|
|
|
|
|
|
|
Volt mikor érintésedért éltem napom,
Komolytalan volt minden gondolatom.
Csak a percnek éltem, oh én bután,
Igazi életről mit sem tudván.
Volt mikor fanyar ízként érte szám
Apró lelked mást kíván;
Hogy mit, tán te sem tudtad igazán,
Jártad az utad "jó ez így" motyogván.
Volt mikor nem hallottam apró lépted,
S már én sem keres... |
| 2006-07-10 20:52:06 |
|
|
|
|
