|
|
|
BOLDOG, AKI NEM ADJA FEL
Boldog, aki nem adja fel
Éltem, és ebbe más is belehalt már...
/József Attila/
De nem muszáj belehalni:
az Úr erejével képes leszel feljutni a csúcsra
A keresztyén élet legal... |
2020-04-19 20:45:21 |
|
|
|
|
|
|
BERZSENYI DÁNIEL VERSEI... |
|
2020-02-07 17:30:03 |
|
|
|
|
|
|
Az artrózis az ízületek krónikus meg-betegedése, napjainkban szinte jár-ványszerûen terjed. Ennek oka elsősorban a népesség összetétele mellett azéletstílus megváltozása (sok ülőmunka,kevés mozgás és túlsúly). Hazánkban kb. másfélmilló embert (a népesség15%-a!) érint a betegség. Az artrózistartós fájdalmat, mozgáskorlátozottsá-got okozva rontja az életminőséget.
Miv... |
|
2017-07-18 09:13:17 |
|
|
|
|
|
|
ESSEN ESŐ, SÜSSÖN A NAP
SZIVÁRVÁNYOM TŰZRE KAP!
(...hellyel-közzel közhelyekkel örökségről, létről és az öröklétről...)
*(arcátlan arc(!) poetica)*
Nemed titkán
determinált
genetikát
fecsérelhetsz, de nem cserélhetsz
semmi árán:
"csücsülj bár a semmi ágán".
Örökléssel
nem élhet... |
|
2017-06-21 09:17:48 |
|
|
|
|
|
|
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt föld kipihenve ébred;
Számtalan létek lekötött csirái
S magvai kelnek.
http://jelesna... |
2017-03-28 23:27:21 |
|
|
|
|
|
|
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt fö... |
2016-04-23 20:36:52 |
|
|
|
|
|
|
Berzsenyi Dániel: A tavasz
(részlet)
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
S illatot isznak.
Alkotó aethert lehel a világra,
Mellyre a zárt fö... |
2016-03-31 22:36:24 |
|
|
|
|
|
|
Berzsenyi Dániel: A tavasz
A tavasz rózsás kebelét kitárva,
Száll alá langyos levegőn mezőnkre.
Balzsamos fürtjén Zephyrek repesnek,
... |
2016-01-30 16:58:21 |
|
|
|
|
|
|
Körforgás
Aprócska sejt lassan haladt,egy másik utána szaladt...
Megölelte,megszerette...kézen fogta és vezette...
Összeforrt a két kis alak...ahogy az idő előre haladt...
Nőttek együtt,növekedtek...Új életet teremtettek...
Otthonuk szűk, melengető,Minden bajtól vedelmező...
az idő halad,egyre nőnek...Idejük fogy...már alig férnek...
Néha... |
2016-01-17 23:49:50 |
|
|
|
|