... temető.
Lábamat a Duna mossa,
és a játszi, hűs habokba
- mint múltamba - lemerülök:
gyermek vagyok, fán csücsülök.
Gyermek vagyok, pajkos, vidám.
Nagyapám kézen fog, s talán
felnőttkoromba átvezetne,
de tűnik a kép, s helyette
sírhantokat látok én,
köztük sírva bolyong a szél.
Lágy nyári esten
elalszunk ... |
