... honfipanasz,
A rab haza sorsán a bú, meg a dac :
Feszült a karom, szívem úgy dobogott,
S gyermek szemeimben vad láng lobogott . . .
Kiket emlékimben föl-fölkeresek,
Rég porlotok immár, ti hűk, nemesek.
Kis falum mögöttem szintén elmaradt,
S rám a hunyó nap hint bágyadt sugarat.
De azért még érzem a föld erejét,
Szívemhez egé... |
