... múlt, s az álom semmivé lett.
És most bohó szívvel azt képzelem,
Hogy itt a fák közt szembe jön velem.
Jön álmodozva, félve egymagában,
Rendeltlen hajjal, könnyű kék ruhában,
És rám bámul. És nézi a ruhámat.
Szelíd bánat helyett arcán csodálat;
Pilláján meg egy néma könnycsepp rezdül,
D... |
