Barna hajad kócolta a szél!
Mélytüzű szemed tükrébe, smaragjaiban néztem!
Időtlen volt, örök messzeség!
Szép vagy miként a rózsa, kinyílottál,
Alakod gyönyörűen állott a szélben.
Észrevétlenül beszéltem, mert nem
Találtam szavakat, tavakat kerestem tekintetedben,
Mert Te Múzsa ott álltál a szélben
És sírtam, hogy nem látlak többé sohasem!... |
