MIT NEKÜNK, TI FÉRFIAK?
Bokrétás András:
("hölgyi " felkérésre)
Domború mellkas, érces hang,
kondul a szó, mint nagyharang,
emelt tekintet, ócska báj,
pocakok alatt nő a háj,
csábos a mosoly, villan a fog,
várja, hogy karjába nőcske rogy.
tűnődj el, óh, e jeleken
S OTTHON LÉGY FÉRFI, HERCEGEM!
Széles a váll, izmos a... |