... balzsamaidnak illatába vonj hát!
Mint Ôt magát vontad, aki az öröklétben tejednek édességét vágyta
szüntelen.
,,Nyiss ajtót nekem, húgocskám, galambom, barátnôm, szeplôtelenem!''
Add át az embert végre Istenének, királyi kapu és pecséttelen!
Ó éji áradatok szíve, kiben egy el nem mondható akkordban a galamb
ezüst színe és az arany sápadtsága egybe... |
