... ölembe borítod kincseit.
És én, a gyenge, ugyan mit adhatok?
Jöjj csak, rám éhesen, rám szomjasan,
mint kibomló Éden, várlak igéző szemmel,
kitárul néked sziromló testem hullámzó hava,
s bozontod bozontom szántja oly hamar,
hogy elvesz combjaim között
már régen látott szakállas mosolyod.
Jöjj ujjongó nyelveddel föl bőrö... |
