|
 |
|
|
NEGYEDIK RÉSZ
A Plumet utcai idill és a
Saint-Denis utcai hősköltemény
ELSŐ KÖNYV
Néhány lapnyi történelem
I
Jól szabták ki
A történelem legkülönösebb és leginkább meghökkentő időszakai közé tartozik 1831 és 1832, az a két év, amely közvetlenül a júliusi forradalom után következik. Ez a két év úgy magaslik ki az előző és a követ... |
| 2011-12-30 11:56:06 |
|
|
|
|
|
|
|
... egyetlen fia volt.
Enjolras kedves fiatalember volt, aki rettenetes is tudott lenni. Angyali szépség áradt el rajta. Olyan volt, mint valami vad Antinous.[730] Merengőn csillogó tekintetéből ítélve azt mondta volna az ember, hogy valamelyik előbbi életében már átesett a forradalmi apokalipszisen. Úgy élt benne a forradalom hagyománya, mintha kortársa lett volna. Tudta e... |
|
|
| 2011-12-30 11:39:24 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... külső körút az éltető elemük; övék a határ. Ott kerülik örökösen az iskolát. Itt ártatlanul éneklik trágár dalokból álló műsorukat. Itt vannak, vagy jobban mondva itt élnek, távol minden tekintettől, a május vagy június simogató fényében, ott térdelnek a földön, egy-egy lyuk körül, belepittyentik hüvelykujjukkal a golyókat, hajba kapnak a garasokon, felelőtlenül, szabadon, korlátl... |
| 2011-12-30 11:35:19 |
|
|
|
|
|
|
|
NEGYEDIK KÖNYV
A Gorbeau-ház
I
Gorbeau mester
Negyven évvel ezelőtt a magányos sétáló, aki bemerészkedett a Salpêtrière[440] elátkozott tájékára, és a körúton át elment egészen az Italie-sorompóig, olyan vidékre érkezett, ahol - bátran el lehet mondani - vége volt Párizsnak. Nem volt ez pusztaság, hiszen voltak járókelők; nem volt mező, his... |
|
|
| 2011-12-30 11:32:31 |
|
|
|
|
|
|
|
MÁSODIK RÉSZ
Cosette
ELSŐ KÖNYV
Waterloo
I
Mit lát az ember Nivelles-ből jövet
A múlt évben (1861),[311] ragyogó májusi reggelen, egy utas, éppen az, aki ezt a történetet elbeszéli, Nivelles-ből jövet La Hulpe felé igyekezett. Gyalogszerrel. Két sor fa között a széles, kövezett országúton haladt, amely áthullámzott az egymás után köve... |
|
|
| 2011-12-30 11:28:18 |
|
|
|
|
|
|
|
... mondta.
- Csakhogy nem lehet hazudni - suttogta halkan a nővér.
A szobában teljes nappali világosság áradt el. Belevilágított Madeleine úr arcába. A nővér véletlenül feltekintett.
- Istenem, uram! - sikoltott fel. - Mi történt önnel? A haja hófehér!
- Fehér! - mondta utána Madeleine úr.
Simplicia nővérnek nem volt tükre, feltú... |
| 2011-12-30 10:30:44 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... gondolkodott, úgy cselekedett. Ennek az eredménye volt az a fehérség, amelyet említettünk, az a fehérség, amelynek sugárzása még az ajkán és szemén is elömlött. Fehér volt a mosolya, fehér volt a tekintete. Ennek a léleknek az üvegén egyetlen pókháló, egyetlen porszem sem volt. Mikor belépett Pauli Szent Vince rendjébe, öntudatos választással vette fel a Simplicia nevet. Szicíliai... |
| 2011-12-30 10:30:07 |
|
|
|
|
|
|
|
... elaludt.
Másnap délfelé fölébredt, hallotta, hogy az ágya mellett lélegzik valaki. Félrevonta a függönyt, és látta Madeleine urat, aki ott állt, és feje fölött nézett valamit. Tekintetéből aggódó részvét és könyörgés sugárzott. Fantine szemmel követte ezt a tekintetet, és látta, hogy a falra szögezett feszületre irányul.
Madeleine úr most már teljesen átválto... |
| 2011-12-30 10:27:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... tigrisre emlékeztetett. Egyébként kis koponyája, nagy állkapcsa volt, haja eltakarta a homlokát, és szemébe lógott, két szemöldöke közt az állandó redőzet mintha a harag csillaga lett volna, tekintete komor, ajka ijesztően szorosra préselt, arca vérszomjasan parancsoló.
Ebben az emberben két igen egyszerű és alapjában jóravaló érzés találkozott, de ezek az érzések szert... |
| 2011-12-30 10:18:31 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... Párizs városa saját költségén újraaranyoztatta az Invalidusok kupoláját. Komoly emberek egymást kérdezgették, mit tenne ilyen vagy olyan esetben Trinquelague úr, Clausel de Montals úr sok tekintetben más véleményen volt, mint Clausel de Coussergues úr; Salaberry úr elégedetlen volt.[166] Picard[167] komédiaíró - aki tagja volt az Akadémiának, ahová Molière komédiaíró annak id... |
| 2011-12-30 10:15:11 |
|
|
|
|
