|
 |
|
|
... Zoltán :
SZÁRNYAK
A múló éveknek szárnya nő,
Suhannak néma égbolt alatt,
Szorosan ölelik az időt,
A bennem csendesedő szavak.
Árkok mélyülnek tenyeremben,
Benne simul az egész világ,
De utak mentén már por terem,
Meg magányos, haldokló virág.
Nézem az alkonyi fényeket,
Már csak behunyt szemmel álmodok,
Hegyek... |
| 2011-04-15 22:42:06 |
|
|
|
|
|
|
|
... végtelenből,
nem baj, valahol élnek és forognak
s ragyogva zengnek a Napok tovább.
Segítsetek, segítsetek nekem most!
Nagy-nagy munkára adtam magamat,
két tenyerembe fogtam a Napot, -
a Napot, az én lement Napomat
akarom a tengerből kiemelni.
Fénye csak rólam permetezett rátok,
most azt akarom, hogy látva-lássátok!
Segítsetek... |
| 2011-04-15 15:20:37 |
|
|
|
|
|
|
|
... elég, hogy egy kis időre,
csak néhány órára, napra
minden elviselhetőbb legyen.
Elkerül idegen szemek karcolása,
kígyósziszegésű szavak mérge,
zenévé szelídül tenyeremben
riadt madarak szívverése.
Mint hintán a szállni vágyó gyermek,
lebeg szitakötőszárnyon
halk bizakodásom.
Lehet, hogy félútjáról visszahull,
viszi a szé... |
| 2011-04-15 10:06:15 |
|
|
|
|
|
|
|
... valamiért nagyon dühös lettem és elhajítottam. Később hiába kerestem, beleveszett a többi kő szürkeségébe. A mai napig hiányzik.....ha zsebembe nyúlok önkéntelenül keresni kezdem. De a tenyeremben még érzem simaságát, különös formáját.....
Eldobni valamit is nagyon könnyű dolog. Hisz semmi nem pótolhatatlan. Vagy mégis? Mindíg eljön az a pillanat amikor sajnáljuk hogy ... |
| 2011-04-14 14:39:14 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... a fürdőbe. Előbb becsukom az ajtót, csak utána gyújtom fel a villanyt. Nem akarom felébreszteni. Hunyorogva állok meg a tükör előtt. Először kezet, aztán arcot mosok. Vizet veszek a tenyerembe, és kiöblítem a számat. Az államról még csepeg a víz, ahogy szembenézek a tükörképemmel. Mindennap a tükör elé állok pár pillanatra, amíg fogat mosok és megfésülködöm, de meg sem szoktam néz... |
| 2011-04-14 04:58:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... dombot,
ahogy a domb is elismétli
a vonatot, naponta kétszer,
és az eloszló füst után
a látvány helyreáll.
Keret vagyok.
Megőrzök, átfogok.
Bevéstem régen tenyerembe
az összes járható utat:
csukott, járhatatlan tenyér.
Az időt úgy mérem, ahogy
a kérgen megtett hosszú-hosszú nap
után a gyantacsepp
leér.
... |
| 2011-04-12 19:01:06 |
|
|
|
|
|
|
|
Marina Cvetajeva:
NEVED
Neved - madárfióka tenyeremben
Neved - mint jégcsap, üdíti nyelvem
Szájmozdulat, egy-rezzenetű
Neved - öt betű...
Szép labda, égbe szökellő
Ezüstszívű csengő
Csendes tóba vetett
kavics visszhangja neved
Döndül tompa zenével,
... |
| 2011-04-11 16:10:26 |
|
|
|
|
|
|
|
... érkezünk el
köldökzsinór-hágcsón: az anyai ölbe.
Ó Mama, a kezed már elengedtem.
Felnőttem, látod? - mert így kívánod.
A sóhajok hídja a végtelenbe visz,
de tenyeremben ott lüktet hiányod.
Felnőttem, ugye? - mint vízparti fák,
már borzolják bőrömet kései szelek.
Csak te tudod rólam: ugyanaz vagyok,
ki voltam valaha - egy k... |
| 2011-04-11 14:12:42 |
|
|
|
|
|
|
|
... megváltó, csak őrizd álmát
Annak ki melletted piheg, s ha rezzen,
szíved melegével tak... |
| 2011-04-10 11:07:31 |
|
|
|
|
|
|
|
... sóhaját...
Legyek én, kire, ha gondolsz,
szíved hevesebben ver, kiért mennél messze is,
csakhogy végre átöleld...
Felidézlek...
Milyen volt ujjaid tenyerembe véve,
Két kezed derekamra téve,
átölelni, hozzád bújni, s mindent örökre neked adni.
Megidézlek...
minden éjjel, újra s újra...
Hiába mostoha rideg a reggel,... |
| 2011-04-06 21:44:20 |
|
|
|
|
