|
 |
|
|
Túrmezei Erzsébet
Hiába vár
Megint hazaindulok nemsokára
Nagy néma csend borult a kis szobára
Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt
Nincs már ott aki eddig hazavárt.
Békülten mondom: elköltözött
Nem lakik többé az élők... |
| 2007-10-03 00:00:04 |
|
|
|
|
|
|
|
AZ IBOLYA LEGENDÁJA
Az első húsvét reggelen
Krisztus Urunk egy kertbe ment.
Köszöntötte minden virág,
s ujjongással telt meg a csend.
De amint hangjuk égbe tört,
s zengték a boldog éneket,
kis ibolya meglátni Őt
mindhiába igyekezett.
S figyelve Krisztus lépteit,
felsóhajtott: "Mért nem vagyok,
hogy észrevenne ... |
|
|
| 2007-09-21 11:14:33 |
|
|
|
|
|
|
|
Túrmezei Erzsébet: Az alkalom
Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszá... |
| 2007-09-11 14:41:36 |
|
|
|
|
|
|
|
"A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen j... |
|
|
| 2007-09-10 22:23:14 |
|
|
|
|
|
|
|
A legnagyobb művészet
(részlet)
"A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útjá... |
|
|
| 2007-09-08 20:14:56 |
|
|
|
|
|
|
|
Mirko Feesche:
Szeretet
(Túrmezei Erzsébet fordítása)
Láttam a szeretetet. Láttam
rózsák között járni a nyárban.
Aranygyűrűjére nap nevetett,
s olyan szép volt a szeretet!
Aztán találkoztam a szeretettel
út közben... |
| 2007-09-07 20:52:25 |
|
|
|
|
|
|
|
Az ösznek is megvan a maga szépsége és ime egy vers is.
Túrmezei Erzsébet
ŐSZ
Uram, búcsúzik az élet,
mert a gyümölcsök megértek,
meleg nyárnak vége lett.
Elszáll a vándormadár is,
és megborzong a virág is.
Hullanak a levelek
aranyszínű szemfödélnek.
Egyre... |
| 2007-09-07 17:03:37 |
|
|
|
|
|
|
|
Elmúlt. Hirtelen, mint a többi mind.
Alig jött, és tovasuhant megint.
Év lett volna? Vagy tűnő pillanat?
Mennyi mindenre nem telt, nem maradt.
Rá se értek virággá fesleni
lelkem bimbóban alvó tervei.
Régi adósságok roskasztanak,
mert olyan rövid volt a perc, a nap.
De mélyen egy felismerés sikolt:
Mesterednek csak három éve volt!
... |
| 2007-09-04 10:53:49 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Az alkalom...
" Jön, ......elmegy...... - Többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár....,-
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, - odafönn a kék magasba jár.
Úgy csillan meg, - mint napfölkeltekor
a réten villogó gyémántszemek....-
s ha meg nem látod, percek mulva már
a fűszálakon csak fájó könny remeg.... |
| 2007-09-03 12:59:31 |
|
|
|
|
|
|
|
A KÜLÖNÖS RUHA
Szenvedésed
Isten-adta ruhád.
Először sehogyan se illik rád.
Úgy találod, hogy nagy neked.
Belenőhetsz, ha békén viseled..
S ha Isten ráteszi áldó kezét,
erőt arra is ád,
hogy úgy viseld végül a szenvedést,
mint drága ünneplőruhát.
/ M. Feesche után németb&otild... |
| 2007-09-03 10:35:38 |
|
|
|
|
