Ha meglepnél mégis e csendes ünnepen,
az ajándék ne a fenyő alatt legyen!
Szállj le homlokomra, mint lenge fuvallat,
szülj tiszta hangot egy kétség írta dalnak.
Bezárult lelkemet nyisd meg igaz szóval,
szakadjon testemből minden tiltott sóhaj.
Reménnyel béleld két összezárt tenyerem,
mutasd ég-föld között talpalatnyi helyem.
Ha majd a h... |
