A lángos lehetne akár a megújulás szimbóluma is, hiszen már a kialakulása is egy megújulásnak köszönhető, majd amikor a modern irányzatok bekúsztak a gasztronómiába is, akkor ennek köszönhette a fennmaradását. Ráadásul létezik egy hely is, ami szintén a lángos miatt lehet még ma is velünk.
Bezárás és újranyitás – újragondolva
Ez a hely pedig nem más, mint a Retro Lángos Budapest, ami a 2020-as évek elején járta kálváriáját. A korábban csak lángosbüféként működő hely üzemeltetőit némiképp váratlanul érte a hír, miszerint az üzletsor, ahol a lángosos is helyet kapott, elbontásra kerül.
A bezárást követően azonban gyorsan újraterveztek, és mint a mesebeli főnix, feltámadtak hamvaikból, hogy még nagyobbak és még látványosabbak legyenek: újra megnyitott a vendéglátóhely, most már ételbárként.
Akárcsak a mesében. Aki nem hiszi, járjon utána, hiszen még ma is boldogan élnek és sütik a lángost.
Kenyérből lángos
Már a lángos keletkezése is olyan mesebeli, mint az előbbi igaz történet. Elvégre kenyérből lett a lángos. Nem hiába hungarikum ez a nemzeti étel, hiszen olyan, mintha csak most lépett volna elő egy táltosmeséből, amiben a főhős, bár egyszer életét veszti, hűséges kísérőinek hála újra életre kel, hogy szebb, nagyobb és erősebb legyen, mint azelőtt bármikor is.
Történt pedig réges régen, hogy a magyarok világhírűen finom kenyereket sütöttek forró kemencéikben. Ekkoriban azonban nem engedhették meg maguknak, hogy akárcsak egy szikrányi is kárba vesszen az ételből, ezért a dagasztóteknőből kikapart tésztából lepényt sütöttek a kemence elejében. Ezt aztán elnevezték langallónak. Tettek rá tejfölt, hagymát, szalonnát, vagy csak csurgattak rá egy kis zsírt – olyan finom volt, hogy még a király is megnyalta volna utána mind a tíz ujját.
Hosszú-hosszú évszázadokig nem változott ez a mese. Egészen addig, amíg nem jött a második szörnyű világháború, ami alatt kifejlesztették az olcsón előállítható étolajat. Innentől kezdve viszont meglehetősen gyakorlatias irányt vesz a történetünk menete, hiszen az olcsó és könnyen hozzáférhető olaj (a háború után) alapjaiban változtatta meg a gasztronómiánkat. Például forró kemence helyett forró olajban sütöttük meg a langallót. Ennek eredményeképp pedig egy új táltos született a magyar konyhaművészet egén: a lángos.
Út az ízek kavalkádjáig
Volt néhány olyan pont az elmúlt pár évtized során, amikor a lángos kultusza könnyedén feledésbe merülhetett volna. Az, hogy ez mégsem történt meg, csakis a lángos varázserejének köszönhető. Ez a varázserő ugyanis képes azonnal elbűvölni bárkit, aki csak egyszer is megízleli, és képes legyőzhetetlenné tenni a mi táltosételünket.
Így történt, hogy még a legmodernebb, legújítóbb konyhaművészeti irányzatok sem tudták eltörölni a lángost a föld színéről, hanem olyan változásokon ment keresztül, amiből mára közel negyvenféle ízvariáció alakult ki.
Persze egyedül ez nem sikerülhetett volna neki, csakis hűséges kísérőinek köszönhetően, akik ételbárt nyitottak, és akik nap mint nap betérnek ide egy finom lángosra.
