Az önbizalom-hiányos felnőttekből sajnos nincs hiány: számos coach, pszichológus, támogató szakember érzi feladatának, hogy segítsen az ilyen embereken. Ám szülőként mi is sokat tehetünk: a gyereknevelés nem könnyű feladat, de egy kis odafigyeléssel megelőzhetjük, hogy csemeténk önbizalom-hiányos legyen a későbbiekben.
A Bien.hu Lélek rovata is hasznos kiindulópont lehet, ha jó tanácsokra vágyunk azzal kapcsolatban, hogyan alakítsunk ki gyermekünkben pozitív énképet. Az oldal cikkei érthetően magyarázzák el, mi a helyes magatartás, hogyan és mit mondjunk, hogy egészséges lelkületű gyermekeink legyenek, olyanok, akik nem félnek a kihívásoktól.
A túlvédés inkább veszélyes
Az egyik ilyen jó tanács, amit olvashatunk, éppen az, hogy nem szabad túlóvnunk a gyerkőcöket. Vannak szülők, akik mindent megtesznek a csemetéjük helyett, hogy az ne is találkozzon kellemetlenségekkel. Szinte burokban tartják őt.
Ez viszont nem hoz hasznot: az ilyen gyermekek felnőttként is félénkek lesznek, nem mernek majd kezdeményezni, és hozzászoknak ahhoz, hogy valaki más oldja meg a problémát helyettük.
A túlzott aggódás is árt
Az sem szerencsés, ha valaki mindentől tiltja a gyerekét, nem engedi meg neki, hogy az felfedezze a világot. Játszótereken találkozhatunk aggódó anyukákkal leginkább, akik folyamatosan figyelmeztetik gyermeküket: “Vigyázz, le ne ess!”, “Nehogy a szádba vedd!” vagy “Ne menj oda!” – hallhatjuk.
Ezekkel a tiltásokkal csak gátoljuk a fejlődést, megöljük a gyermeki kíváncsiságot, elvesszük a lurkóktól a sikerélményt. Az önbizalom-hiányos felnőttek épp azok, akiknek nem engedték kisebb korukban, hogy azt csinálhassák, amit szeretnének. Ha viszont a gyerkőc érzékeli a biztonságos környezetet, és tudja, hogy van kihez fordulnia, ha mégis baj van, akkor bátran áll majd hozzá az élethez.
Irreális elvárások és negatív megjegyzések
Az sem egészséges dolog, ha a szülők túl sokat várnak el a gyermeküktől: ezzel erősítik bennük a megfelelési kényszert, ami szintén sok baj okozója lehet felnőttkorban. Az ilyen emberek nem tanulják majd meg meghúzni a saját határaikat, és például éjjel-nappal dolgozni fognak, hogy elnyerjék főnökeik jóindulatát.
Ugyanez a helyzet áll elő akkor is, ha a csemete folyton azt hallja, hogy ő semmire sem jó, rosszat tett, nem alkalmas valamire – bezzeg a szomszédék fia, lánya milyen ügyesen old meg mindent. Ezek a szavak szintén súlyos önbizalomhiányhoz vezethetnek, és maximalistává is tehetnek. A gyermeket – és minden más embert is ‒ önmagáért kell szeretni, nem azért, mert tett vagy nem tett valamit.
Hogyan lehetünk jó szülők?
A fentiekből kiindulva már nem nehéz kitalálni, mi szülőként a feladatunk: elfogadó, biztonságos környezetet teremteni, ahol a gyermek szabadon, de keretek közt mozoghat. Dicséret, bátorítás, őszinte visszajelzések: ezek segítik majd őt az útján.
Sem a túlzott szigor, sem a túlzott engedékenység nem lesz célravezető. Az önbizalom folyamatosan alakul ki, és minden sikerélmény által erősödik. Hagyjunk tehát elég időt és teret a gyermekünknek, hogy felfedezze a világot!
