|
|
|
DÜH
Megfagyott álompor
szilánkja szememben,
keserű szájjal, haraggal mentem.
Kő előttem, elrúgtam messze,
új, erős lényem nem fér e testbe.
EMLÉK-ÉP
sóhajom röppen
vágyam lökte ki
a plafonról gyorsan
visszapattan
figyelem egyre
mintha te volnál
s fülembe zengené olthatat... |
2007-02-13 09:22:32 |
|
|
|
|
|
|
Hála
Hála a napnak, mikor megismertelek.
Mikor életembe léptél hirtelen,
elhittem az élet szép lehet,
s hogy mi rossz volt feledhetem.
Hála a szónak, mivel rabod lettem.
Kegyes rabság, így vagyok szabad.
Tán mindent eddig azért tettem,
hogy Téged megtaláljalak.
Hála az napnak, mi rád világít.
Melegít, él... |
|
2007-02-06 20:30:30 |
|
|
|
|
|
|
Isten! kit a bölcs lángesze fel nem ér,
Csak titkon érző lelke ohajtva sejt:
Léted világít, mint az égő
Nap, de szemünk bele nem tekinthet.
A legmagasb menny s aether Uránjai,
Mellyek körülted rendre keringenek,
A láthatatlan férgek: a te
Bölcs kezeid remekelt csudái.
Te hoztad e nagy Minden ezer nemét
A semmiségb... |
2007-02-06 07:53:19 |
|
|
|
|
|
|
XIII. szonett
Elmúlás
Már többször pergett le előtted életed képsora.
Emlékek, s emlékek, de sosem volt vége.
Immár látod azt is, már látod, Annó'd tova,
Borús égen darucsapat száll, dél menedékre,
Eltűnő messzeség, s nincs már kék ég otthona.
Lüktető valóságod is, ki-ki hagy,
Órád már össze-vissza jár, időd zavart, Is... |
|
2007-02-05 15:17:42 |
|
|
|
|
|
|
Igaz ősök
Égbolt, mennybéli pokol, dermedt tűzzel,
Viaszfigurák, lélek nélkül, halott szenvedéssel.
Gyertyafény, mely sötétben szikrázó napsütés,
Suttogó hang, mi sikoly, halálos ölelés.
Feledés minden, mi régmúlt e nap alatt,
Gyász e nemzetre minden új, s újabb nap.
Igaz ősök, hol vagytok, léptetek merre jár?
Tiétek e föld, merre... |
|
2007-01-23 19:36:59 |
|
|
|
|
|
|
Ébredj
Álmaim, s mit kívánok, érhetetlen vágyak,
Asszonyi szeretet, s örülni becéző lágy szavának.
Puha érintés, bársonyos ölelés, vad képzelet szárnya,
Mi érinti szívem, hajtja vérem, s létem szivárványa.
Suttogó lehelet, mit kapok, kiáltott segítség!
Érzem, úr a gonosz, mindenütt vér és verejték!
Homályos szempár, mit csak könnycsepp... |
2007-01-19 14:49:52 |
|
|
|
|
|
|
VALAMI VÉGLEG
Valami végleg eltörött,
Megszünt a varázslat,
Volt-nincs fekete mágia,
Leomlott a hazugság fala,
Ami most jön, az elmúlás maga -
Íme az igazság pillanata,
Bűzlik a miniszterelnök szava,
Rajta a stigma: erkölcsi hulla.
Kopog az igazság,
Felnyílik a szem,
Ez hát a valóság,
Pőrén és meztelen?
... |
2007-01-19 13:36:03 |
|
|
|
|
|
|
Vágyak labirintusa
II. szín
IV. ének
Varázslatos hely, kerti szökőkút, s virágmező,
Pázsit, s kanyargó kavicsút, kígyóként tekergő.
Kis palota, márványtermei, magasztalt lét,
S eldugva egy műterem, mi rejti művészét.
Folyosón sorakozó szobrok, szürke árnyak,
Kínjai, s varázsa, e szép világnak.
Másik oldal képtár, ... |
2007-01-18 14:50:34 |
|
|
|
|
|
|
... eljő, ördögnek derült napja.
Arcod elöntő pír, szerelmid ragyogása,
Igaztalan szavaid, hazug lelkednek árulása.
Vagyonod-léted, ékszered-szemed ragyogása,
Buja képzeleted, tested mágikus varázsa.
S míg égi vándor, visszatér hazádba fáradtan,
Kéjes éhed, e két női test csillapít, fáradhatatlan.
Gyönyör, s varázs, arcodra mosolyt csalog... |
2007-01-16 18:02:29 |
|
|
|
|
|
|
Lélekről lélekre Álomról álomra
II. rész
XXI. ének
Gesztenyefa, hűs árnyat adó, égig érő lomb,
Távolból kuvik, emitt gerlepár turbékol.
Fekete halott csontváz, de egy ága zöldben fürdik,
Játszadozó fakopács, hol szerényen megbúvik.
Közeli harangszó, dicsér lelket, s magasztal,
Halk szavú gyász, zokogó nép, búcsúztat.... |
2007-01-16 18:01:08 |
|
|
|
|