|
 |
|
|
Kohut Katalin: Nem számít
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig újabb
és újabb, vé... |
| 2022-11-07 10:44:34 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Csend
Olyan ez a csend, melynek mélyéről kiált a szeretet, mint a tengerfenék némasága, vagy az űr szikrázó kiáltása. Én csak egy világ-terhekkel megírott lap voltam, melyet kiolvastak, majd szétszaggattak. Megdermedtem, mint az izzó kék csillag az őt körbevevő halál hidegség fogságában. Már a jeladásra sincs erő, szememben kancsal a győzelem. Meghasadt a... |
|
|
| 2022-09-23 07:42:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Gulyásleves
Kedvencem pár éve, szívesen készítem,
zöldségeim közé néha bevegyítem,
ínyencnek születtem, nem tehetek róla,
szükségem a finom, így hozott a gólya.
Két hatalmas hagymát zsírban megfonnyasztok,
kevés szót szórok rá, így készülnek szaftok,
fél deci vizecske, fedő alatt puhul,
szétfő az alaplé, csalogat hu... |
| 2022-09-11 14:53:56 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Kohut Katalin: Levél
Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből kikelve,
kereste a méltót, aki megfele... |
|
|
| 2022-09-01 18:05:56 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Sötét szereplők között
Én nem vagyok szereplője
a világ-könyvtárnak,
mint sátán népének,
sem a nagypán ál-Babylon
vagy űrbabel csapása,
így nem utazhattam
rácsodálkozva a világ népére.
Kezdetben kirándultunk
a Hegyközbe, Balatonra,
vártúrákra meneteltünk.
Csúnyának láttam a mackónadrágot,
ezért ... |
|
|
| 2022-08-26 17:30:33 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Győztesek ünnepe
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt háziúr,
toroznak rég és... |
| 2022-08-07 19:27:13 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Az emberi szív
(Pantum)
A remény éltetett idáig, azt hiszem,
képtelen az ember elhagyni önmagát,
a szíve a harmóniában megpihen,
nem érti a létét gátló sok akadályt.
Képtelen az ember elhagyni önmagát,
hűsége örök, ha valakit megszeret,
nem érti a létét gátló sok akadályt,
nehezen bízik meg, de őrzi a neved.... |
| 2022-07-24 12:20:07 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Szent Iván-éji álom
Shakespeare elsőként szavalta meg,
miképpen jött a párok közé
a szívüket elválasztó halál,
mely egyetlen úttá vált
a másik világban egyesülésükre.
Onnan meg nem jött vissza senki,
nem tudjuk, valóban egy párrá forrtak-e
a szerelmesek, képesek-e szeretni
a halál űrhideg ölelésében.
... |
| 2022-06-24 19:33:38 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Kereszten a rózsa
Pokol mélyében haldokolva
kővé vált szívvel meghajolva
arra gondoltam, csodát látok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"
Égő rózsák a feszületen
miért is kellett megszületnem,
minden szerepük végig átok:
,,Hiszen én rózsák között járok!"
Régi korokat ismételnek... |
| 2022-06-16 16:47:24 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: ,,e" nélküli vers
Hoztam én magammal valamit,
ősrégi koroknak dalait,
gyönyörködj igazi dallamán,
számtalan sorsutas balladám.
Jön-é a jobb idő, ki tudja,
a szívdob a jókat hazudja,
áltatja önmagát, győzni fog,
végül az igazság felragyog.
Miskolc, 2022. június 12.... |
| 2022-06-12 11:02:04 |
|
|
|
|
