|
 |
|
|
Kohut Katalin:,,Mi szél hozott erre?"
Kérdezem csak egyre:
,,Mi szél hozott erre?"
Vagy nekem, mint avar,
termékeny zivatar,
földbe döngöl a tél,
a tavasz bimbót remél.
Vagy szelíd Holdsugár,
titkos álmot bocsát rám,
remény adsz, szép jövőt,
látod az eljövőt.
Vagy lángolsz, s ég az ... |
| 2023-02-01 04:12:29 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Újév 2023.
Sötétnek gondolnak engem az emberek,
időnként leírom, szívem mért szendereg,
s a tüdőm csak hortyog, nem kapok levegőt,
elvették tőlem rég a kevés léterőt.
Istálló-Vénuszos szereplő én vagyok,
így váltják meg sorsukat a gazok és a nagyok,
egyetlen nagy közös áldozás a sorsom,
ünneplik győzelmük, nevetnek ... |
|
|
| 2022-12-29 16:37:42 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Karácsony 2022.
Legyőztek már régen, sírban vegetálok,
reménykedés éltet, a gonoszság átok.
Azért is készülök, családom nem tudja
szerepjáró sorsom - jelmezeknek pultja.
Hatalmas erővel tartásom nem enged
panaszkodni sosem, az ész is megdermed
súlyától tetteknek, megáll a képesség,
túl ésszerűségen örök a veszteség... |
| 2022-12-05 05:36:54 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Nem számít
Nem számít, ha most szájad kitátva
harsogod az igazságot a szélbe.
Késő, majdnem 65 éve tart
a felfoghatatlan, ésszerűtlen,
kimondhatatlan, leírhatatlan
történelme az apokalipszis tagjainak,
melyek megváltották magukat.
Nem számít, mert véres a kezed,
véres tollal írtál mindig újabb
és újabb, vé... |
|
|
| 2022-11-07 10:44:34 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Csend
Olyan ez a csend, melynek mélyéről kiált a szeretet, mint a tengerfenék némasága, vagy az űr szikrázó kiáltása. Én csak egy világ-terhekkel megírott lap voltam, melyet kiolvastak, majd szétszaggattak. Megdermedtem, mint az izzó kék csillag az őt körbevevő halál hidegség fogságában. Már a jeladásra sincs erő, szememben kancsal a győzelem. Meghasadt a... |
|
|
| 2022-09-23 07:42:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Gulyásleves
Kedvencem pár éve, szívesen készítem,
zöldségeim közé néha bevegyítem,
ínyencnek születtem, nem tehetek róla,
szükségem a finom, így hozott a gólya.
Két hatalmas hagymát zsírban megfonnyasztok,
kevés szót szórok rá, így készülnek szaftok,
fél deci vizecske, fedő alatt puhul,
szétfő az alaplé, csalogat hu... |
| 2022-09-11 14:53:56 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Kohut Katalin: Levél
Aranyló levelem egykor Neked küldtem,
leírva panaszom, hogyan menekültem.
Vitte a szél messzi, fel a mindenségbe,
holtak világán át csillagok kékjébe.
Sárba pottyant sokszor, verte az út pora,
el is alélt közben avaros korona.
Ismét nekilendült a mélyből kikelve,
kereste a méltót, aki megfele... |
| 2022-09-01 18:05:56 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Sötét szereplők között
Én nem vagyok szereplője
a világ-könyvtárnak,
mint sátán népének,
sem a nagypán ál-Babylon
vagy űrbabel csapása,
így nem utazhattam
rácsodálkozva a világ népére.
Kezdetben kirándultunk
a Hegyközbe, Balatonra,
vártúrákra meneteltünk.
Csúnyának láttam a mackónadrágot,
ezért ... |
| 2022-08-26 17:30:33 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Győztesek ünnepe
Mostan nem a csehek jöttek
egrieket kifosztani,
Lengyel László frigyben nőttek
magyar, s lengyel kebel főnyi.
Amerre a szem csak ellát,
halált és kórt ünnepelnek,
űrbabelnek nem nyit cellát
sötét népe a csencsennek.
Gazdagulnak, tékozolnak,
pokol népe itt háziúr,
toroznak rég és... |
| 2022-08-07 19:27:13 |
|
|
|
|
|
|
|
Kohut Katalin: Az emberi szív
(Pantum)
A remény éltetett idáig, azt hiszem,
képtelen az ember elhagyni önmagát,
a szíve a harmóniában megpihen,
nem érti a létét gátló sok akadályt.
Képtelen az ember elhagyni önmagát,
hűsége örök, ha valakit megszeret,
nem érti a létét gátló sok akadályt,
nehezen bízik meg, de őrzi a neved.... |
| 2022-07-24 12:20:07 |
|
|
|
|
