Az a nyár is ilyen telt kalászú, tömött gerezdű volt, mint az idei. Fára almát, tôkére szôlôt aggatni se lehetett volna többet.
-- No, gyerekem, lesz ám szüretre új könyv, új ruha! -- veregette meg Péter-Pálkor az édesapám a vállamat. -- Lesz ám! még aranygombos kislajbi is. Ezüsttül futtatott, aranytúl szalajtott.
Esztendô óta hazajáró szégyen pirította meg a képemet. ... |
