..............
Kosztolányi Dezső a Boldogság című Esti Kornél-novelláját így kezdi: ,,...mindnyájan ábrándozunk arról, hogy valamikor boldogok leszünk. Mit képzelünk el ilyenkor? Többnyire valami állandót, szilárdat, tartósat. Például egy kastélyt a tenger partján, kertet és csöndet körött... |