|
 |
|
|
CHARLES BAUDELAIRE
AZ ÓRIÁSLEÁNY
Mikor a Természet még teremtő forrással
minden áldott nap uj szörnyet fogant talán,
miért nem éltem egy ifjú leányóriással,
mint kedves cica egy királynő oldalán?
Szerettem volna én látni testével lelkét
félelmes játék közt szabadon nőni fel;
kitalálni, szívén sötét lángot ha rejt-é
a ne... |
| 2010-07-13 12:42:41 |
|
|
|
|
|
|
|
CHARLES BAUDELAIRE
A SEMMI VÁGYA
Bús szellem, küzködés vad imádója hajdan,
a Remény, mely előbb sarkantyuzott vigan,
nem ösztökél tovább. Ülj el, boldogtalan,
vén ló, ki tántorogsz, botlasz az utcazajban!
Törődj belé, szivem, aludj bután a bajban!
Bukott, bolond! neked se kéj álmaiban
nincs már öröm, öreg, se büszke vi... |
|
|
| 2010-07-13 12:41:14 |
|
|
|
|
|
|
|
CHARLES BAUDELAIRE
A SZERELEM ÉS A KOPONYA
Régi fejléc
Az Emberiség koponyáján
ül a szerelem
s e trónt nevetve profanálván
üli szemtelen.
A légbe ezer búborékot
vigan fuvogat,
talán hogy majd utólérjék ott
a csillagokat.
S a fényes gömb mind oly törékeny:
röpülni ta... |
| 2010-07-13 12:39:19 |
|
|
|
|
|
|
|
Charles Baudelaire
Az ékszerek
Mezítlen volt s mert tudta, mit kívánok:
testén sok zengô ékszerével várt rám,
hódítóbban, mint a mór rableányok
a gyönyörök Ezeregyéjszakáján.
Fülönfüggôk, karperecek, nyakláncok:
a drágakô s a nemesfém zenéltek,
s én megszédültem, mert mindent imádok,
ahol a csengés elvegyül a fénnyel.... |
|
|
| 2010-07-13 11:19:17 |
|
|
|
|
|
|
|
Haláltánc
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád
Ernest Cristophne-nak
Büszke, mint aki él, elegáns termetére,
zsebkendő ékiti, kesztyű és nagy csokor;
ahogy jár, hanyagul, holmi bizarr ledérre,
sovány kokottra vall az unt, fanyar modor.
Volt-é már, mint övé, oly karcsú test a bálban?
A túlzó, tág ruha omló, királyi... |
|
|
| 2010-07-03 13:28:41 |
|
|
|
|
|
|
|
Egy Madonnához
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád
Spanyol ízlésű ex-voto
Építnék, Asszonyom, Madonnám, sírva feltárt
Búm éjén teneked egy földalatti oltárt,
S vájnék szivembe, hol legfeketébb az éj,
Hová gúny nem hat el, se hitvány földi kéj,
Egy fülkét ─ kék s arany zománctól égne odva ─,
Hol mint csodá... |
| 2010-07-03 13:27:04 |
|
|
|
|
|
|
|
Csitító
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád
Én drága Bánatom, légy jó, nyugton maradj ma,
Az Alkonyt hívtad: ím leszállt, itt van, fogadd:
Setét egét a halk városnak leplül adja
És békét hint emitt, amott meg gondokat.
Most míg a csőcselék szívét kínnal maratva
A mord hóhér, a Kéj, vad ostort bontogat
S rossz dáridón a... |
| 2010-07-03 13:25:08 |
|
|
|
|
|
|
|
Borús ég
szerző: Charles Baudelaire, fordító: Tóth Árpád
Úgy rémlik, pára űl borús nézéseden,
titokzatos szemed (kék? szürke? zöld e szem?)
felváltva lesz szelíd, kegyetlen, álmatag,
fakó és lusta ég fényével bágyatag.
Olyan vagy, mint a langy, fehér, fátylas napok,
mikor révűlt szivünk lágy könnyeket zokog,
s gúnyolják, míg reánk... |
| 2010-07-03 13:22:38 |
|
|
|
|
|
|
|
... félő, hogy otthona, megélhetése rámegy s ami rá vár, az a gáncsvetés, a deportálás, a kínzókamra, a halál
(3) a sevallásunál senkit jobban, mélyebben nem érdekel a vallástörténet (Baudelaire szerint a vallástörténetnél az égvilágon semmi izgalmasabb nincsen). Széles ismeretkörével, amire ezáltal szert tesz és épp abban, amit a hívő a maga kizárólagos szakterületének tekint, a... |
| 2010-07-02 21:05:35 |
|
|
|
|
|
|
|
... a
Tömlöc (Tamnica), amit Miodrag Pavlović, Petković Dis első alapos méltatója
a költő szubjektív, lírai kozmogón... |
| 2010-06-30 07:19:14 |
|
|
|
|
