|
 |
|
|
Alekszandr Blok
SZERETNÉK ÉLNI ESZTELEN
Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.
Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:
Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valah... |
| 2017-09-27 11:26:00 |
|
|
|
|
|
|
|
ALEKSZANDR BLOK
BÚS, ŐSZI ESTE VOLT
Éj anélkül, akit fénylő
Néven úgy hívtak: Leonóra.
Edgar Poe
Bús őszi este volt. Eső üvegzajában
Gondoltam százszor át kínzó kérdésemet,
Midőn egy gentleman ködlő, hatalmas árnyban
Lépett szobámba. És mögötte borzas eb.
A vendégem leült... |
| 2017-09-27 11:13:51 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Alekszandr Blok:
Áldott, amit megéltem...
Áldott, amit megéltem - ennél
jobb sorsot nem vágytam sosem.
Ó, szívem, de sokat szerettél!
... |
| 2017-09-08 20:48:02 |
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
Az élet-bárka
Áll az Élet-bárka,
zátonyon akadt.
Távolból a szél hoz
munkáshangokat.
Víz fölött keservet
és dalt hallani.
Szürke köpönyegben
jön-jön valaki.
Bontja a vitorlát,
kormányoz kerül,
mellével a csáklya
rúdjának feszül.
Bárka vörös tatja
megfordul hamar,
elfutnak a ... |
| 2017-08-15 15:49:54 |
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
Nyári este
A rózsamezőt a naplemente
rózsás sugárban fürdeti.
Gazos mezsgyére, rozskeresztre
szendergő fényét ráveti.
Szellő se leng, madár se rebben,
a fák hegyén vörös korong
a hold, a távoli berekben
aratódal foszlánya zsong.
Kapj lóra, szállj kantárt eresztve,
a gond, a bú az ördögé!|... |
| 2017-08-05 15:54:29 |
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
A bajkiáltó madár
V. Vasnyecov festménye
A roppant víztükör fölött,
melyet vörösre gyújt az este,
jövendöl s énekel, törött
szárnyát esetten leeresztve.
Jövendöl vad tatárdulást,
idejét véres erőszaknak,
tüzet, vizet, földindulást,
jókon hatalmát gonoszaknak.
I... |
| 2017-07-23 16:57:19 |
|
|
|
|
|
|
|
Alexander Blok
Még látom olykor
Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.
Csak mendegélsz tűnődve,lassan,
halványkék ösvényeden,
fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szelíden... |
| 2017-06-29 16:15:12 |
|
|
|
|
|
|
|
Alelszandr Blok
Tölgyből
Tölgyből botomat kifaragtam,
vihar simogatta a tájat.
Darócban árva maradtam
a barátnők, jaj, de silányak.
Föl az égre, föl, te fagyos nap,
botorgok utam ma keresve,
de szegény lábom ha leroskad,
ablakon kocogtatok este.
Kapuzárnak zörren a titka,
halovány kezével kinyitja,... |
| 2017-06-29 16:12:37 |
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
Költők
Ködlött vad telep a városperemen,
a mocsaras, ingatag vidéken.
Költők éltek ott — egymásra gőgösen
mosolyogtak, nyílt rá mód éppen.
A napkelte hiába sugarazott
e gyászos, lappadt, fertőnyi tájra:
ki bevodkázhatott, beborozhatott
nappal megbújva a munkát kívánta.
Ha berúgtak,... |
| 2017-06-29 16:09:08 |
|
|
|
|
|
|
|
Alekszandr Blok
Szerettem én, megtudtam én is
Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.
Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.
Mennyien voltak. Összefogta ... |
| 2017-06-29 16:08:12 |
|
|
|
|
