|
|
... ráncos a bőre,
s úgy néz reád, s anyókás őszidőre.
Ó, kert, idő! Egy hangya-könnycsepp ment el,
fénypotrohos, telt szépség-szerelemmel,
szememből, csoda és bolondság egyben,
mint annyi minden költői szemekben,
mit kert-világból szívközelben látni!
Ugrik a szöcske, elegáns világfi,
ezüstbogárszárny tükrös táncban olvad,
az... |
|
2009-12-11 14:27:47 |
|
|