|
 |
|
|
Fernand Gregh:
A víz csendje
A nagy szökőkút, amely szüntelen
csak könnyezett, miként az árva lélek,
a dőlt medencén hallgat s fel nem éled,
meghalt örökre a múlt éjjelen.
A szélvihar, mely rázta vízporát,
ezüst ködét tépázván vad rohamban,
száraz levélcsomót ftl raja halkan,
és a kihalt víz némán áll tovább. . .
... |
| 2011-05-19 08:03:38 |
|
|
|
|
|
|
|
Louis Mercier
Szeptemberi csend
Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány.
Az ősz csak nyári bús emlékezet.
A holt levél békésen csüng a gallyán.
Az ég mint nagy kristálypohár rezeg.
A földnek áldott arca dús erőbe
leheli a teljes, mély életet.
Lenn a folyón látszik az őszi tőke.
Kacéran nézdeli magát a domb,
gaz... |
|
|
| 2011-05-19 08:01:18 |
|
|
|
|
|
|
|
... robajnak
Gyanítva fenn neszét,
A kétség elborítá
Fellázadó eszét;
S szivében fájdalom, bú
S az őrjöngő harag
Emésztő lángjaikkal
Végigrohantanak,
Csendesb lesz, mint a sírlak,
Oly csendes, mint a lég,
Mely a még nem teremtett
Világon nyúgovék.
S e csend kietlenében
Haszontalan mereng;
Mert b... |
| 2011-05-19 07:57:54 |
|
|
|
|
|
|
|
... vasát,
Rettentő tüzesen a magas ég felé.
Romlást hinte komoly szeme,
Arcán bú lebegett és kitörő boszú,
Biztos lépte előtt halál,
Pusztúlás, s azután csend, nyugalom terűlt.
Ekképen közelít nehéz
Felhőjében az ég gyors tüze föld felé,
Hol több ezredes ormokon
Dúl, és porba temet minden emelkedőt.
Távoz... |
|
|
| 2011-05-19 07:32:05 |
|
|
|
|
|
|
|
... új, egy
Dicsőbb teremtés hangján üdvözölje.
Hallottuk a szót. Mélység és magasság
Viszhangozák azt. S a nagy egyetem
Megszünt forogni egy pillantatig.
Mély csend lön, mint szokott a vész előtt.
A vész kitört. Vérfagylaló keze
Emberfejekkel lapdázott az égre,
Emberszivekben dúltak lábai.
Lélekzetétől meghervadt az élet,
A szel... |
|
|
| 2011-05-19 05:58:49 |
|
|
|
|
|
|
|
Sok bajnak utána az ősz dalia
Csend-lakta honába kerűl:
Vészes fiatalkori napjaira
Néz vissza reménytelenűl:
Eltűntenek ifjukor és szerelem,
A vér-teli harcok, a győzödelem.
Fáradtan, elaggva, ez álmaiban
A harc s koszorúk fia él,
S bár álmain a komor ész köde van,
Még lelke busongni kevély.
A sírba letenni ohajtja fejét:... |
| 2011-05-19 05:56:51 |
|
|
|
|
|
|
|
... Mely csend ez? mi halál lett úrrá néma falak közt
Várkony termeiben? kire vár a szörnyü tekintet,
Félelmekbe s tilos haragok lángjába keverve?
Oh nagyok! a magasabb fej díszét óva vegyétek:
Villám csapja meg a jobbot, mely kapdoz utána.
Endre király nagy gondokkal jár büszke lakában.
Eskü szerint már Béláé országa, ha meghal,
S Béla ... |
| 2011-05-19 05:00:15 |
|
|
|
|
|
|
|
...
Hol a csikorgó érc terem,
S a tengerér fakad,
Ott ő pihenni szálla meg
A felvilág alatt.
Borúsan néz be a vak éj
A mély sír ajtaján;
Setét és csend uralkodik
A borzasztó hazán.
S a csendben, mint ha szív dobog,
Vagy vér vadúl kereng,
Rémséges döngés hallatik:
A földnek keble reng.
S ő, a v... |
| 2011-05-19 04:23:42 |
|
|
|
|
|
|
|
Éjfél volt, szomorú mély csend, s a hajdani város
Mint egy kísértet, fölkele kínjaiból.
És hogy látta magát elképtelenítve magától
S feldúlt utcáin a zabolátlan özönt;
S annyi halált és annyi veszélyt s a századig élő
Inségnek kezeit művei hosszu során:
Megrendűlt fájdalmában s erejének aléltán
Lassu sohajtással a va... |
| 2011-05-19 03:38:20 |
|
|
|
|
|
|
|
Jő, társak, az éj fele, jő,
Rémfajzatok ülnek alakján.
Ránk várva felölti kezét,
S mély csend lesz előtte, utána.
Légy üdvöz az éjben, enyészeti csend,
Kedvezz, mig az égi nyugalmas öröm
A hűknek ez ünnepet ülli.
Bús felleg oszolj, ligetek szele kelj,
Zugj lassan az éjjeli Villik előtt
Holdnál, szép csillagi fén... |
| 2011-05-19 03:26:17 |
|
|
|
|
