|
|
|
I.
A Végtelenség Kristálycsarnokában
Embertelen magában áll az ember.
Áll és kiált.
Van-e Fül a Mindenben, figyelő,
Hangunkra, hangzó emberhangra halló?
Kiálts a szélhez, mondd, hogy üljön el, -
Kérd a villámot: sújtson másfelé, -
A hunyó napot, hogy ne hagyjon árván, -
A déli hőt, hogy ki ne szívja kínnal
Sziklába kör... |
2019-05-14 22:04:16 |
|
|
|
|
|
|
III.
Fülemről immár lepattant a sár,
Mint szememről a hályog és agyamról
Az emberszem bilincse. Szabadon
Úszom a zengő dallam-óceánban,
Amelynek nem volt és nem lesz határa,
Eleje nincsen, vége nincsen: él.
Mert minden ütem a Te pihenésed:
Testekben, színekben és vonalakban
Remeg és kúszik, tündököl és táncol
És ölelkezik, ... |
|
2008-09-02 09:41:16 |
|
|
|
|