|
 |
|
|
... viszi, míg haza nem ér.
Láttam őrjöngő, csonttörő halált,
Vitt magával nőt és katonát,
Bomló testüket jégvirág lepi,
Kezük görcsösen egymást öleli.
A domb túloldalán géppisztoly kaszál,
Hangja szaggatott, gyilkos táncot jár,
Földhöz lapulok, lassan kúszom,
Egy kőhajításnyira már csak az otthon.
Egy szökött hadi... |
| 2023-11-13 21:30:43 |
|
|
|
|
|
|
|
... millió.
Lelkem is itt szertecicáz,
elmóricáz csöndesen,
s megpihen egy fehér cicás
kukoricás ereszen. -
Ó jaj, a vonat megindul,
lassan indul, tétováz
s eltün a táj dombjain tul
zene, hold és állomás.
... |
|
|
| 2023-08-03 21:30:29 |
|
|
|
|
|
|
|
... ezekkel!
"...Ablakokon jégvirág van,
művészkedő hideg csípte
Domb lejtőjén hóból dunna,
faágakon hóból csipke.
Képzelhetsz-e ennél szebbet,
szemnek, szívnek ékesebbet? ... |
| 2023-02-18 19:15:22 |
|
|
|
|
|
|
|
...
bár a szúnyog már
bőrét nem félti,
és a szellő is
be-beáll szélnek,
fákon a lombok
remegnek, félnek.
Valami titkon,
valami készül:
itt-ott a dombon
már egy-egy csősz ül:
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül.
... |
|
|
| 2022-09-20 19:00:49 |
|
|
|
|
|
|
|
... csillagomra!
HAVAK BIRODALMA
Ragyog a dombhát.
De jobban ragyog nála
tizenhárom srác!
Lobog kabátunk,
sálunk a suhogó szél:
sítalpon szállunk.
Anyóka, amíg
te az időt csepülöd:... |
|
|
| 2021-06-30 20:45:51 |
|
|
|
|
|
|
|
... és
Jaj annak, aki nem szerethet.
(1951)
A DOMBRA HULLT...
A dombra hullt
A nap mesés
Labdája és
Most visszapattan.
A pőre fák
S a várfalak
Felizzanak
A sugarakban.
|... |
| 2020-03-22 22:45:14 |
|
|
|
|
|
|
|
... odafenn
Tavaszi kéken ragyogott a menny;
Csupán legalján, elmosódva távol
Borongott ködből halvány szürke sávoly.
Köröskörül fehéren állt a táj,
Egészen összefolyt domb és lapály;
De sötét volt a temető a gyásztól,
Sírjába most tér a jó lelkipásztor.
Könny minden arczon, könny és áhitat,
A szárnyaló ének magasra hat,
Az... |
| 2020-02-27 22:00:51 |
|
|
|
|
|
|
|
... kinyitja:
Ragyog a táj, a nap kisüt.
Kápráztató fehérség!
Hová lett a kopár szegénység?
Eltűnt a puszta rét, a szenny, a sár,
Az asszu kukorica-szár,
Eltűnt a völgy, a domb;
Fa és bokor mind csupa lomb.
Köröskörül ím a
Föld mindenütt sima,
Fehér és tiszta kék
Az ég;
A végtelen ezüst pompában ég,
És a mogorva tél... |
| 2020-01-21 22:00:06 |
|
|
|
|
|
|
|
| ... fel kell kelnem. Nem fekhetem végig a napot. Különben sem tudnék már tovább ágyban maradni. Valahogy feltápászkodom. Az első utam az ablakhoz vezet. Elhúzom a sötétítő függönyt. Szemben a domb tetején a templom áll büszkén. Látványa megnyugtat, s kicsit erőt veszek magamon. Odakint a szürke táj ködbe burkolódzik, mintha el akarná titkolni, hogy elmúlt a nyár. De sajnos elmúlt. Szo... |
| 2019-11-10 22:00:00 |
|
|
|
|
|
|
|
... VOLT
Csontos, vén paraszt volt az én nagyapám.
Emlékszem, eperfa állt az udvarán,
melyről már sok epret szedett az idő. -
Vén volt a fa is már, vén, akárcsak ő.
Ott lakott a domb alatt, a felszegen.
Hogyha köszöntötték, kissé félszegen
köszönt vissza, s inges karja fennakadt,
fenn - mint ágak közé dobott patyolat.
Hajd... |
| 2019-09-25 20:00:08 |
|
|
|
|
