|
 |
|
|
Dsida Jenő: Hideg téli est
Életünk hulló karácsonyfáján
halkan repesnek a lángok.
Fölöttünk és bennünk hömpölyög
a hidegáramú csönd.
Mosson ki, vigyen magával
fodros hátán mindent, ami volt:
esdő várakozások meddőségét,
kulcsoltkezű, hasztalan imákat.
Hópárnás nagy fenyők alatt
üljünk le a törpék közé,
burkoló... |
| 2010-01-18 10:34:20 |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
Énekek Éneke, mely a Salamoné
Végy engem, végy a karodra:
rajta pecsét legyek én!
Tégy engem, tégy a szívedre:
rajta pecsét legyek én!
Mert szörnyű a nagy szerelem,
mint méreggel teli korsó
erős az igaz szerelem,
mint a halál s a koporsó.
Lángja, miképpen a tűzláng
s az Úrnak lángja, ... |
|
|
| 2010-01-17 19:11:08 |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
- Pillanatfelvételek az életből
Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.
A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.
Az itt maradó ír,
és néha, néha sír,
és néha messze néz.
A mese vége mégis
örök szomorú, s... |
| 2010-01-16 15:10:45 |
|
|
|
|
|
|
|
...
mely szép kismadarunkat így befaltad!
Ó, gaztett, csúnyaság! Szegény madárka!
Látod, ... |
|
|
| 2010-01-16 12:58:01 |
|
|
|
|
|
|
|
DSIDA JENŐ
MOST MONDOM
Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.
Kezembe fogtam kezedet
... |
|
|
| 2010-01-15 20:32:27 |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő Dal az elmaradt vallomásról
Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
Úgy beborítana,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba al... |
| 2010-01-15 19:42:48 |
|
|
|
|
|
|
|
... téli nap huny
szépen, komolyan,
évei múltán
az asszony is olyan.
Magzata messze.
S bent a gondolat
- mint lass... |
| 2010-01-15 13:00:40 |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
Dal az elmaradt vallomásról
Úgy vágyna hozzád
ezer puha szó,
ezer csudaszó,
színes, szomorú
szerelemmel lázadozó.
Úgy beborítna,
mint földet az ég,
mint fénnyel az ég
a remegő rózsát,
mely lengve, lobogva ég.
S meghal mind, mire
kinyíló ajkamhoz ér,
mosolygó ajkamhoz ér,
csomóba ... |
| 2010-01-15 11:35:07 |
|
|
|
|
|
|
|
Dsida Jenő
Tél közepén
Csörren a cserfák csupasz ága,
Kegyetlen a hideg!
Csikorgó tél van, s zordon éjjel,
S a világ didereg;
Gyémántmezőket lát az ember,
Amerre elhalad;
A hókristályok ezre csillog,
Ropog a láb alatt.
Mint oszlop, mely a természetnek
Ékíti templomát,
Halvány, fehér füst száll magasra... |
| 2010-01-15 10:15:32 |
|
|
|
|
|
|
|
... éjszaka,
S az evezők halkan ütemre vernek.
Nemsokára ibolya nyí... |
| 2010-01-14 13:32:47 |
|
|
|
|
